paque pakk

Vous êtes ici semain prochain? Nous sommes... vacation... je'ai deux fleurs... l'eau... oui... beaukoup d'eau... vendredi... merci... au revoir!
Ily ékes franciasággal bírtam megkérni kedves szomszédasszonyunkat két növénykém istápolására, amíg messze távolban leszünk, otthon. Húsvétra mentünk haza. Anyu nagyon kitett magáért: a világ legfinomabb tiramisuja várt a hűtőszekrényben. A gyerekek imádták a kertet! Nagyon hiányzik mindnyájunknak.
Az elmúlt tíz napban sok rokont, és barátot láthattunk viszont, és rendkívül élvezetes órákat tölthettünk együtt... naná... majd' 4 hónapot kellett bepótolnunk! Sajnos azonban az idő iszonyú gyorsan vágtat ilyenkor... már visszafelé zötyögünk. Hoztunk magunkkal hazait is, egy nagymama, egy nagynéni, és egy unokatesó személyében. Velünk lesznek pár napig... megnézik végre hol tengetjük napjainkat.
A húsvéti nyuszi oly szorgosan tojt (sokszor igen nagy, és ijesztően szögletes tojatokat), hogy alig fértünk be a kocsiba...
Még két rövid óra, és visszaérkezünk életünk jelenlegi színteréhez...
Keserédes állapot ez... mindenütt jó, de legjobb otthon... de melyik az?

siker...

Mi is a siker? Amikor rajongásig szeretnek? Idegenek is megismernek az utcán? Mindenhol üdvrivalgással fogadnak? A szakmádban zseninek tartanak, elfogadják, sőt kikérik a véleményedet? Hatalmas honoráriumokat vágsz zsebre? Mindened megvan, ami valaha eszedbe jutott, amire valaha vágytál?... nem tudom... a mai napomat sikeresnek tartom, pedig semmi ilyesmi nem történt... DE csak negyed órát késtünk az oviból, így nem mi voltunk az utolsók. Máté végül jól érezte ott magát, holott reggel erősen tiltakozott ellene... mégis sikerült kiabálás nélkül elindulni, időben, úgy, hogy még a reggeli is belefért. Miután hazaérve beindítottuk a mosást, sikerült meginnom a kávémat, nyugodtan, miközben újságot nézegettünk Kingussal. Odaértünk időben kicsi fiamért a kisdedóvóba (így hívták régebben, ugye? vagy az a bölcsi?)... Hazatérvén Kinga le akart feküdni, és kis segítséggel pár percen belül már aludt is. 2 órán át. Ezalatt megfőztem az ebédet, ami a nátha miatt eltűnt szaglásom következtében kicsit odaégett, mégis nagyon jól sikerült!

Persze nem minden felhőtlen ma sem... például az ég sem. Egy heti nyár után tegnap szólt a házmester, hogy nyugodtan teregethetek kint... pénztárcakímélő megoldás, hiszen úgy nem kellene szárítógépet használni... természetesen pont ma kezdett zuhogni. Nem találtam még lakást, pedig már kezd nagyon magasnak tűnni a 4 emelet. Nem tudom még hogyan fogok visszatérni a munkába... bár már mások is megtették. Hiányzik az otthonom... nem csak nekem, de Máténak is. Ma megbeszéltük, hogy mégiscsak jobb, ha apával élünk messze-messze, mint ha nélküle otthon... amíg ő messze-messze dolgozik.

Az ilyen napokon muszáj a vidám oldalról nézni a dolgokat, különben menthetetlenül elkeserednék a felhőktől... Brian tudott valamit: Always look on the bright side of life... tüdüp, tüdüp, tüdüpdüdüpdüdüp...

Szóval a siker... két gyönyörű gyermekem van, csodálatos férjem, Svájcban élünk, vannak lehetőségeink... szeretnek a barátaink, és várnak haza húsvétra, a családunkkal egyetemben. Vannak nehézségeink is. Kezelhető mennyiségben. Ha nem lennének, talán nem is tudnék örülni az ilyen napoknak, mint a mai... amikor semmi különös sem történik, nincsenek kiemelkedő teljesítmények, nincsenek nagy örömök, de bánatok sem. Csak mennek a dolgok a maguk útján... simán... sikeresen :)
Minden nézőpont kérdése... :)

papillorama

Egyik hétvégén pillangókat néztünk... van egy nagy pillangórium Fribourgtól nem messze... oda kirándultunk.
Az alábbi képeket gondolom nem nagyon kell kommentálnom :)

szülinapi buli

Tegnap, azaz április 9-én ünnepeltük Kinga második születésnapját. A szerencsés véletlen úgy hozta, hogy Andiék pont aznapra hívtak meg minket ebédelni... egy kis bográcsozás a kertjükben... így együtt köszöntöttük fel a kicsi lányt. Több barátnőm beszámolójából kiindulva nem terveztünk semmi komolyat... majd lesz valami alapon.

Délelőtt Peti, a hős apa elvitte a gyerekeket a tópartra, hogy tudjak itthon készülődni. Sütöttem két kakaós tortát. A csillag alakút Hello Kitty porcukormázas arcával díszítettem, és masni helyett 2 db gyertyát tettem bele... a másik abból az apropóból készült, hogy nehogy kimaradjon bárki is az én egyszerű de nagyszerű sütikémből. Biztosra mentem, nem kockáztattam egy különleges tortával... a kétévesek kiszámíthatatlanok. Így is, amikor a gyertyákat nagy nehezen meggyújtva a csapat elénekelte a "Boldog szülinapot!" köszöntő dalocskát, ahogy lánykámra néztem, egy riadt kis arcocskát láttam... azt hittem pillanatokon belül sírva menekül a szoknyám mögé. Szerencsére nem így történt, hiszen az ének rövid volt, és a gyertyák elfújásának problematikája sokkal érdekesebbnek bizonyult holmi riadalomnál.
Természetesen, jól bevált szokásunkhoz méltón most is legalább egy órával később érkeztünk a beígért időpontnál... ismernek már... ez sem jelentett gondot.

A gyerekek végig istenien játszottak... megint. Kingu hosszasan üldögélt a trambulinon... a szétdurrant lufik színes darabkáit szedegette. Időnként fel-felugrált, szaladgált egy-két kört, majd visszahuppant a gumiasztalra.
Máté traktorozott, autózott, Guillome után rohangált, majd eltűnt a fiúk szobájában.

Én végig a megfázás elhatalmasodó tüneteivel küszködtem. Mire elérkezett a vacsi ideje, a fejem egy belülről zsibongó, szétrepedni készülő burában volt, ahova hang nem nagyon jutott be, de annál több lé szándékozott távozni, a legkisebb nyílásokon át... bedugultam, fájtam, kívül-belül. Próbáltam magam tartani, így csak itthon hagytam magam ledönteni... sajnos nem hites uram, hanem ezúttal a nátha által.

Mindazonáltal a buli nagyon klassz volt. Kinga részletekben kapta meg az ajándékait. Ugyanúgy örült a fentebb említett, japán kultuszmacska portréját viselő, saját bejáratú takarónak, mint a Szépség és szörnyeteg Walt Disney-s változatának zenéjét játszó, állatos kártyákat rejtő zenedoboznak. Legnagyobb meglepetésemre egy kis gumihercegnő kivételével nem kapott játékot... azt viszont rajongott bátyjától kapta. Nagy meglepetésül szolgált az Andiéktól kapott szuper kulacs, amit szerintem Máté kicsit irigykedve nézegetett, zöld színe okán. A játékoknál mindenesetre sokkal többet jelentett a jó társaság... ez volt az igazi ajándék!