2012. május 15., kedd

egyedül?

Valahogy megszerettem egyedül lenni... jó elmerülni a keresetlen gondolatokban, eltöprengeni dolgokon... nem nagy dolgokon, csak például olyanokon, hogy mi legyen a következő képemen... milyen megoldásokat alkalmazzak... milyen színei legyenek... csak úgy elméletben megfesteni a világot :)

Nem zavar már az sem, hogy még mindig nem értem az engem körülvevő beszélgetéseket... sőt... ez még jobb... így ők sem zavarnak, nem szólnak közbe...

Egyedül... a család biztos hátterének tudatában... másképp nem lenne ennyire jó... így viszont élvezet kihasználni azt a kis időt, amit a saját társaságomban tölthetek.

Jó így... szép :)

2012. május 9., szerda

óvoda

Ma óvodai beiratkozáson jártunk... délután 3-kor megjelentünk, hiszen a papíron azt olvastam, 7-ig... hát zárva volt még... fél 7-re menjünk vissza... Máté fél 3-tól 5-ig szülinapi bulin volt, gondoltam addig elintézzük... hát nem jött össze. Szóval Kingussal hazaautóztunk a sikertelen kísérletet követően. 1 órát otthon lebzseltünk, majd vissza Mátéért a buliba. A fél 7-ig hátralévő másfél órára már nem akartam hazamenni megint, így játszótereztünk... szerencsére nem mosott el minket az eső. Fél 7-kor pontosan megjelentünk a megadott címen, ahol kb 50-60 ember várakozott... 7-ig csak sorszámokat osztogattak, mindenféle beiratkozási lehetőség nélkül. Röpke 15 perc alatt meg is kaptuk a sajátunkat: 81-82.
Újabb negyedóra elteltével egyszercsak megindult a tömeg befelé, az épületbe... mindenki betömörödött egy terembe, ahol 20 perces előadást hallhattunk... franciául természetesen... az ovi, ill. az école maternelle, vagyis mondjuk iskolai előkészítő mibenlétéről. Fél 8-kor elkezdőtött a beiratkozás... mindenkit a sorszámának megfelelő sorrendben, egyesével kihívtak a bizottság elé, ahol befizethette a beiratkozási díjat (30 chf), átadhatta a rég kitöltött jelentkezési lapot, és megbeszélhette a gyermek időbeosztását... mire sorrakerültünk, fél 9 lett. A kiszemelt napokat, és időpontokat kapásból utasították el... illetve csak próbálták, mert ezúttal kemény voltam... a hétfő délelőtt helyett a délutánt ugyan elfogadtam, de a csütörtök délelőttből nem engedtem... végül csak szorítottak helyet kicsi lánykámnak akkorra :)
A csemeték jól szórakoztak, a felnőttek jólnevelten várták ki a sorukat... igazi háborgás nem volt , igaz, a svejciek nagyon tudnak sorban állni :D
Én ugyan majd felrobbantam az elején az értelmetlenség láttán, de miután kidühöngtem magam jóuramnak telefonon, csendes beletörődéssel, inkább a törpékre koncentrálva vártam...
Ez is megvolt... újabb példája a svejci szervezettségnek... ami jó, vagy nem is :)