Valahogy megszerettem egyedül lenni... jó elmerülni a keresetlen gondolatokban, eltöprengeni dolgokon... nem nagy dolgokon, csak például olyanokon, hogy mi legyen a következő képemen... milyen megoldásokat alkalmazzak... milyen színei legyenek... csak úgy elméletben megfesteni a világot :)
Nem zavar már az sem, hogy még mindig nem értem az engem körülvevő beszélgetéseket... sőt... ez még jobb... így ők sem zavarnak, nem szólnak közbe...
Egyedül... a család biztos hátterének tudatában... másképp nem lenne ennyire jó... így viszont élvezet kihasználni azt a kis időt, amit a saját társaságomban tölthetek.
Jó így... szép :)
Szép és jó, ha valóban így érzel, csak vigyázz, ne nagyon akard racionalizálni a szükségből jött dolgokat. A kognitív disszonancia elég furcsa dolgokat tud eredményezni...
VálaszTörlés