elköltöztünk :)

Végre beköltöztünk! A cuccaink nagy része itt van már velünk. A régi lakásban maradt még néhány áthoznivaló, de mivel még nem tudtuk hivatalosan elhagyni, nem sietünk azok elpakolásával.
Az új lakásban hideg van... a központi fűtéshez szokott puhány városiaknak, mint amilyen én vagyok, fura, és állandóan fázom kicsit. A gyerekeknek szerencsére meg sem kottyan, én meg állandóan fűtök... a kályhában lobog a tűz... igazán romantikus :)
Az autókérdést előbb-utóbb meg kell oldanunk... most én viszem a család apraját, meg a nagyját is oviba-suliba, no meg munkába... én is hozom őket haza... magyarán egész nap jóformán autózok :) Na de ennyi áldozatot megér az életminőségünk javulása!
Eddig száraz időnk volt, a hatalmas hó már-már olvadozott körülöttünk, mígnem ma megint megjött a havazás... óriási pelyhekben hull alá a fehérség, minden színt, minden zajt beborítva. Este még be kell mennem Vevey-be apáért... remélem el tudok indulni :D
Máté jövő héten új iskolában kezd. A lakással kantont is váltottunk, így minden papírt és gyereket át kell íratni. Chatel-St-Denis-be fognak járni. irkolabusz is megy, de egyenlőre autózunk... vagy együtt buszozunk :)
Itt délutánonként lesz az iskola. Mint megtudtam, korábban Fribourg kantonban 1 évvel később kezdődött az iskola, és a gyerekek 5 éves korukig otthon voltak, vagy fizetős oviban... állami nyomásra azonban betoldottak még egy kisiskolás évfolyamot, de az csak délutánra fért be... így Máté sokáig aludhat/na, ha nem kéne felkelni a többi családtag szállítása miatt. Hát ez van most.
Én százezermilliószor jobban érzem magam, a gyerekek nyugodtabbnak tűnnek, de lehet, hogy csak beképzelem, vagy mivel én vagyok nyugodtabb, őket is annak látom... nem tudom, de mindenképpen jobb :)

lakás projekt...

Na azt hiszem tényleg kicsit megőrülök... adott a probléma: egy lakás, amit jelenleg bérlünk, immár 1 éve, nem felel meg teljesen az életvitelünknek, és szeretnénk elköltözni. Feladtunk hirdetést (múlt szerdán reggel... azóta kb 60-80 ember jelentkezett, és legalább 30 látta a lakást, amiből legalább 15 azonnal költözne), hogy már érdeklődőkkel felszerelkezve mehessünk az ügynökséghez (akitől béreljük az adott kecót), hátha így gyorsan kiadják az utunkat, és költözhetünk. A válasz: 30 napos ügyintézés... miiiii? Jó, talán február 1-én költözhetnek, de legkésőbb február 15-én.

A másik oldal: ha vki lakást keres, és végre talál valamit, ami igazán tetszik, azonnal el kell döntenie, hogy tényleg akarja-e a kéglit kibérelni hosszútávra... na, kell? na, kell? na, kell? ha nem, kiadom másnak... döntsd el 1 héten belül, írjuk alá a szerződést, fizesd ki az első hónapot előre, tedd le a depositot (3 havi lakbér), nyiss hozzá bankszámlát, intézzük, hamar, hamar!

Hogy is van ez?
Bérelni akarsz, dönts azonnal, foglald le!
Költözni akarsz? Szólj 3 hónappal korábban!

Tehát ha találsz egy megfelelő kecót, foglald le, írdd alá a szerződést, és gyorsan ugorj vissza az időben 3 hónapot, hogy szólhass az ügynökségnek, hogy 3 hónap múlva költöznél???
Mi van akkor, ha nincs időgéped? Lenyeled a plusz költségeket? Végülis mindenkinek van a zsebében 4-5 ezer CHF just in case... Vagy szólsz az ügynökségnek valamikor, azon nyomban elkezdesz lakásra vadászni, és vagy sikerül, vagy nem... végülis az utcán is lehet élni...

Na most mondjátok, hogy Svejcben kolbászból van a kerítés is! ááááááááááááááááááááá

lakáskeresés

Amióta elhagytuk kis hazánkat, és beszorultunk ebbe az 5. emeleti lakásba, folyamatosan a hirdetéseket böngészem egyéb lakhatási lehetőség után kutatva. Eleddig nem jártam sikerrel, de most talán megtört a jég... ezt ugyan félve írom le, de találtunk egy házikót a közeli hegyekben, a sípályák tövében. Elvileg minden részletet tisztáztunk már. Most szívrepesve várom a szerződés javított változatát (az első változatot már a birtokomban tudhatom), melyben 2 héttel módosul beköltözésünk dátuma. Időközben a lakást szépen lassan ellepik az érdeklődők, akik a tegnapi hirdetésemre reagálva özönlenek hajlékunkba. Ilyenkor nagy többségük egészen jól megérteti magát angolul is, holott egyéb helyzetben szívesen válaszolják, hogy nem, nem beszélnek másképp, csak franciául... na ja, most nekik fontos :D

Lényeg a lényeg, valószínűleg nem ütközik különösebb nehézségekbe lakóutódot találni, hogy elhajózhassunk kedvesebb tájakra... na ez elég fura így, mivel a hegyekben nincs hajó, de még egy vacak csónak sem, és Vevey is elég kedves tájnak mondható :D... na de a lényeg érthető: mozdulni akarunk, és ha minden jól megy, az égiek is jóváhagyásukat adják eme akciónkra.

A ház isteni helyen van, és igaz, hogy ezúttal autóznunk kell, hogy bejárjunk Vevey-be, és egy egész papírhegyet kell átvariálnunk, mindent kicserélni, átíratni, de valószínűleg megéri, és minőségi változást jelent életvitelünkre nézve... és különben is: aki mer, az nyer... így legyen. Az új életünk azért némileg több szervezést igényel majd... suliba, oviba, munkába is kocsival kell járni, de hát ezt már megszokhattuk szentendrei éveink során. No para! Menni fog :D

Szóval beírtam a füzetembe, hogy boldogan élünk kis hegyi lakásunkban. Hátha ezzel is segítem álmaink megvalósulását... legalább egy kicsit. A költözés minden momentumát elképzeltem már, a bútoraink helyét, a hétköznapjainkat... szóval fejben minden a helyén van már... csak oda kell érnünk végre :)