Reggel jóuram fejében a következő gondolat fogalmazódott meg: Kíváncsi vagyok, meddig tartjuk ezt romantikusnak, és mikor fogunk menekülni innen!?... ugyanis a chalet-ben, ahol lakunk reggelre 12 fok lett. Vacogva keltünk ki a családi ágyból (éjjel ugyanis törpéink is mellénk vackolódtak - négyen a 140 cm széles ágyban), drágám vacogva gyújtott be a kályhába, hogy legyen egy kis meleg érzetünk legalább :D
Fura dolog ez... itt sokkal többet kell tennünk a kényelmünkért, mint az előző lakásban, mégis sokkal jobban érezzük magunkat! Vagy csak azt akarjuk hinni, hogy ne legyen szívás az életünk? :D
Nem hiszem... hiába kell itt a fatüzelésű kályhába begyújtani reggel, felügyelni a tüzet, hogy nehogy kihűljünk, állandóan melegítőben, pulóverben kell a lakásban lennünk, a hamut ki kell üríteni, a fát fel kell hordani, reggel nem indul az autó, sőt, autóval kell járni, ahelyett, hogy apa besétálna a munkahelyére, a gyerekek meg a suliba/oviba. Szinte senkivel sem találkozunk, havat kell lapátolni, figyelni kell, hogy ki mikor fürdik, nehogy elfogyjon a melegvíz... és mégis... mennyivel szebb, nyugodtabb, természetesebb élet ez!
A gyerekek nem őrjöngenek estére, kevesebb a kiabálás, több a játék. Ha végre tavasz lesz, vagy legalább csak nem mínusz 15 fok, nagyokat lehet csavarogni az erdőben. Az ablakon kinézve időnként rókát, őzikét látunk, és besüt a nap!!! Szóval eddig oké... ha áprilisra elolvad a hó, később is jó lesz... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése