iskolakezdés

Máté másodikba megy... 2éme enfantine...
Ma reggel kezdődött az újabb tanév. Nem töltötték az időt semmi felesleges, unalmas tanévnyitó ünnepséggel. Tegnap kora este be lehetett menni a suliba, körbenéztünk, beszélgettünk a tanárokkal. Máté körbejárta a már ismerős osztálytermet, leltárba vette a régi és új tárgyakat, könyveket. Ezalatt Kinga a babáknak terített vacsorához, apával játszott. Colette, és Anne széles mosollyal, a lehető legegyszerűbben fogalmazva, hozzám igazított mondatokkal mesélt el mindent, amit tudni kell, vagy ami épp érdekelt. Máténak idén kirendelt franciatanára lesz... hamarosan ő fog nekünk tolmácsolni :D
Ez volt az évnyitó... egy örömteli viszontlátás élménye :)
Az új lakásunkból kb. 2 perc az iskola... gyalog. Ebből következően ma reggel mi érkeztünk majdnem utolsóként... tipikus :D
Ma még a szülők bekísérhették az ifjú nebulókat az iskolába, beülhettek az osztályterembe velük. Sokan meg is tették. Nem úgy mi... a fiatalúr ugyanis amint meglátta Dant, legkedvesebb barátját, elfelejtett bennünket. Megszűntünk számára létezni :D
10 cm-rel a föld fölött lebegve száguldott befelé az épületbe, vissza sem pillantva, boldogan csacsogva... jó dolog, hogy boldogan megy suliba... remélem később sem fog ez elromlani.

Az idei tanév fő témája Barbapapa, és családja lesz. Rajtuk keresztül tanulják meg a színeket-formákat, a problémamegoldást, mindent, ami a tananyag részét képezi.
Itt az iskolában minden évben egy-egy fő téma mentén vezetik végig a gyerekeket. Most ugyan még nincsenek külön tantárgyak, de később egy évfolyam minden tanára ugyanazon témán keresztül tanítja majd a földrajzot, biológiát, történelmet, irodalmat, stb. Ha jól tudom, ráadásul nem is léteznek ennyire konkrétan szeparált tanórák, hanem tantárgy csoportok vannak, amiken belül a szaktanár dönti el, hogy az adott órán mivel, mennyi időt szándékozik foglalkozni. A tanítás célja nem a lexikális tudás megszerzése, hanem egy általános műveltség kialakítása, ami nem évszámok magolásával mérhető, sokkal inkább egy mankót ad a gyerekek kezébe, hogy tudják hol nézzenek utána bizonyos dolgoknak. Gyakorlatias emberkéket igyekeznek nevelni, akik szeretnek iskolába járni, nem riadnak meg, ha egy-egy újabb probléma kerül eléjük, hanem annak megoldására törekednek. Van ennek értelme... nagyonis... hiszen ha visszaemlékszem, a mi jó öreg poroszosnak mondott oktatási rendszerünk az emberiség egyre növekvő tudásanyagát próbálja beleverni a cseperedő ifjúság kőkemény kobakjába, ami viszont az adatokra kevésbé fogékony elmék számára a folyamatos magolás emlékét hagyja csak maga után, mindenféle érdemleges tudás nélkül. Én például majd minden évszámot elfelejtettem már... a kémiai, matematikai és fizikai képletekről nem is beszélve... hiszen ezeket sosem kellett használnom. Az országok természeti kincseit, iparának részleteit sosem tudtam megjegyezni, és biológiából is leragadtam kb. a zigótánál... pedig nem voltam rossz tanuló. A mostani kisdiákoknak irdatlan mennyiségű tudásanyagot kellene magukévá tenniük, hiszen az elmúlt 20-30 évben ugrásszerűen nőtt a bemagolandó tételek száma. Még a történelem téziseiben sem lehetünk biztosak többé. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy nekünk rossz volt az oktatás, vagy otthon rosszul tanítanak... talán csak annyit, hogy itt mintha kicsit életszerűbb lenne ez az egész iskolásdi. Persze ez majd hosszútávon fog kiderülni... vagy nem :)
A lényeg, hogy Máté szeret iskolába járni :)