Hát megérkezett a nyár... lehengerlő módon... néhány napja igazi kánikula van. Csütörtök este elvittem a gyerekeket, meg Nanát Makádra. Barátoknál nyaraltak néhány napig. Az éjszakát én is velük töltöttem még (persze a meleg miatt nem sokat aludtunk a tetőtérben, különösen, hogy Máté be is lázasodott... oka ismeretlen), aztán reggel akartam hazaindulni. Egész csütörtökön levert, bánatos volt az én okos nagyfiam... nem tudtam mi a gond... azt mondta, szomorú a barátai miatt, akikkel nem találkozhat... (előző nap oviban voltak... az most jót, vagy rosszat tett nekik?) Az esti lázat semmi sem indokolta. Szombaton még megemelkedett kicsit, de utána nyomtalanul eltűnt... ez lenne az a bizonyos háromnapos láz? Akkor viszont miért tartott csak másfél napig, és miért volt könnyen csillapítható? Vagy a bánat miatt volt? Fura mit produkál egy gyerek időnként. Gyors fürdés a frissítően hideg Dunában, majd lelkiismeretfurdalástól terhesen indultam haza... bíztam a három nagymamában... csak elboldogulnak egy lázas kicsi fiúval!
Este barátokhoz mentem, beszélgetni, borozgatni. Szombat este Katival mentem koncertkörútra... volt kb. 10 óránk együtt, kettesben... ránk fért. A svejci létben egy igazi hiba van: nem akkor tudunk beszélgetni amikor szükségünk van egymásra...
Vasárnap délután beültem a kocsiba, és elmentem nyaraló csemetéimért... a péntek éjjel 2 óráig tartó tivornya után a vasárnap hajnal 3-as lefekvés nem vitt a gyerekeknek kipihent anyukát. Viszont igazán feltöltődtem... ez egészen vasárnap estig tartott... igaz amit mondanak: a gyerekeknek mindegy mennyire vagy kipihent, kb. 3 másodperc alatt tudnak kikészíteni.... ez történik épp most. A melegben nem megyünk sehová, de mindannyiunkat megvisel. Té mindentől sírva fakad, Kingus nyafi, anya ideges... és fáradt... hiszen hétvégén mindannyian pihentünk :D
Azt hiszem ideje kihasználni a kert adta lehetőséget: felfújható medence feltöltése, gyerekek szórakoztatása a nyugodt órák reményében... mission impossible... azért megkísérlem :)
2011. július 11., hétfő
2011. július 7., csütörtök
itthon-otthon?
Immár három hete vagyunk itthon, Szentendrén. Kicsit fura érzés volt a hazatérés... 2 hétig magunkhoz sem tértünk. Nem tudtam mit is "kell" ilyenkor csinálni... most akkor hívjak fel minden barátot, hogy HAHÓ, ITT VAGYUNK!, vagy majd mindenki jelentkezik magától. Meló is bejött (MumOnBoard), ezzel is ment az idő. És határozottan állíthatom, hogy jól érzem magam! Kívülállóként ebben a nagy magyar valóságban... a káoszban... tudván, hogy nekünk NEM kell ezzel birkóznunk nap, mint nap.
Eltelt a két hét, anélkül, hogy komolyabban szerveztem volna a találkozókat. Zömmel itthon vagyunk. Élvezzük a kertet - már amennyiben a zuhogó esőben az ablakon kifelé bámulás bármi élvezetet is jelent - élvezzük a teraszt... ezekből mostanában kevés jutott, és nagyon hiányzik mindannyiunknak. Egyetlen hiba van az itthon léttel: apa. Ő ugyanis kénytelen volt visszamenni dolgozni, minthogy még Svájcban sem a fűben terem a pénz...
Hétvégére anyu elviszi a gyerekeket magával barátnőzni. A ráckevei Duna szakaszon fognak nyaralni. Minthogy az előző heti ősz hirtelen nyárba csapott át - mintha a Gyalog Galoppban lennénk... jesszusom, egyre több abszurd Monthy Python kép válik valóssággá -, tökéletes nyaralóidejük lesz.
Tegnap elvittem csemetéimet a régi oviba. Máté úgy masírozott be, mintha el se mentünk volna... fél év teljesen kiesett, és ott folytatták a játékot a barátaival, ahol abbahagyták. Kingus is simán vette az akadályt, és még ott is aludtak. Szuper szabadnapom volt! Este új barátnőmnél, Katánál (MumOnBoard) voltunk, ahol a fiúk fociztak, kicsi lányom meg menetrendszerűen elkápráztatta a felnőtteket bájos babaságával. Kata édesanyja lelkesen dícsérte nekem a törpém, hogy olyan, mint egy igazi játékbaba... naná 3 fiú unoka mellett ez nem csoda :D
Az elmúlt két-három hétben Katival is már kerek két napot töltöttünk... egyszer mi mentünk be, most hétfőn meg ők jöttek ki. Szabadságon van a sóbizniszből... ránk is tud szánni egy kis időt. Jót is tesz mindannyiunknak!
Még két és fél hétig maradunk itt, aztán elindulunk vissza... az isten lába project augusztusban folytatódik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)