kánikula

Hát megérkezett a nyár... lehengerlő módon... néhány napja igazi kánikula van. Csütörtök este elvittem a gyerekeket, meg Nanát Makádra. Barátoknál nyaraltak néhány napig.  Az éjszakát én is velük töltöttem még (persze a meleg miatt nem sokat aludtunk a tetőtérben, különösen, hogy Máté be is lázasodott... oka ismeretlen), aztán reggel akartam hazaindulni. Egész csütörtökön levert, bánatos volt az én okos nagyfiam... nem tudtam mi a gond... azt mondta, szomorú a barátai miatt, akikkel nem találkozhat... (előző nap oviban voltak... az most jót, vagy rosszat tett nekik?) Az esti lázat semmi sem indokolta. Szombaton még megemelkedett kicsit, de utána nyomtalanul eltűnt... ez lenne az a bizonyos háromnapos láz? Akkor viszont miért  tartott csak másfél napig, és miért volt könnyen csillapítható? Vagy a bánat miatt volt? Fura mit produkál egy gyerek időnként. Gyors fürdés a frissítően hideg Dunában, majd lelkiismeretfurdalástól terhesen indultam haza... bíztam a három nagymamában... csak elboldogulnak egy lázas kicsi fiúval!
Este barátokhoz mentem, beszélgetni, borozgatni. Szombat este Katival mentem koncertkörútra... volt kb. 10 óránk együtt, kettesben... ránk fért. A svejci létben egy igazi hiba van: nem akkor tudunk beszélgetni amikor szükségünk van egymásra...
Vasárnap délután beültem a kocsiba, és elmentem nyaraló csemetéimért... a péntek éjjel 2 óráig tartó tivornya után a vasárnap hajnal 3-as lefekvés nem vitt a gyerekeknek kipihent anyukát. Viszont igazán feltöltődtem... ez egészen vasárnap estig tartott... igaz amit mondanak: a gyerekeknek mindegy mennyire vagy kipihent, kb. 3 másodperc alatt tudnak kikészíteni.... ez történik épp most. A melegben nem megyünk sehová, de mindannyiunkat megvisel. Té mindentől sírva fakad, Kingus nyafi, anya ideges... és fáradt... hiszen hétvégén mindannyian pihentünk :D
Azt hiszem ideje kihasználni a kert adta lehetőséget: felfújható medence feltöltése, gyerekek szórakoztatása a nyugodt órák reményében... mission impossible... azért megkísérlem :)