Amióta elköltöztünk a hegyekbe, keddenként nem mosásssal telik az időm, inkább gyermekfuvarozással. Ugyanis Mátét Chatelbe visszük suliba, Kingát meg továbbra is hordjuk Vevey-be, a régi kedves "Zöld egér" oviba, ahol Evelyn, és Andrea szeretettel töltik meg a napunkat... ez az az ovi, amit még tavaly találtunk Máténak, és most Kinga lett az utódja... ez volt az egyetlen hely, ahol elkezdhettünk integrálódni. Ugyan csak heti 2x2,5 óra, mégis felüdülés nekem, boldogság a gyerkőcöknek. A két óvónéni állandó, és őszinte mosolya, nagyon elfogadó, és bizalomkeltő hozzáállása azóta egy kis szigetet jelent nekem is, ahol meghallgatnak (ha el tudom magyarázni amit akarok), és segítve, barátian fordulnak felém is. Nem követelőznek, nem utasítanak, nem kérnek számon, csak adnak. Karácsonyra vittem nekik saját medált, ami ma Andrea nyakában fityegett... hihetetlen öröm volt látni, hogy viseli... :)
Szerencsére a szülők között is vannak olyanok, akikkel lehet barátkozni, beszélgetni, mert ők is érdeklődnek.
No hát most ott van Kingus... játszik, alkot, táncol, és ugrál, énekel, és mesét hallgat... és közben tanulja a franciát, a barátkozást, a közösségi létet.
Ez a 2 óra nekem is lehetőséget ad egy kis egyedüllétre. Ilyenkor rendszerint beülök a Manorába, ahol 6 frankért finom, és bőséges reggelit veszek magamhoz, miközben általában a francia leckémet írom, tanulom... hátha sikerül egy kicsit nyitnom erre a világra, amibe majd másfél éve csöppenünk.
Ma azonban lazulok... itt ülök az étteremben, reggelizek, és iszogatom a tejeskávémat. Mivel az isteni eledel mellé ingyen WiFi is jár, ma kivételesen magammal hoztam az irodámat, és itt folytathatom a svejci mesét.
Jó reggelt! Szép napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése