Ma délelőtt itthon lógattuk a lábunk, majd fél dél körül felkerekedtünk... sétáltunk vagy 3 órát. Voltunk a shopping centerben, ahol elhagytuk Kingus alvómaciját... talán holnapra meglesz, ha az esti takarításnál előkerül.
Voltunk Starbucksban kávézni... kicsi lánykám édesdeden aludt a babakocsiban, míg mi, a gyönyörű nagy fiammal ücsörögtünk... én kávéztam, ő sütizett, és beszélgettünk, meg újságot olvastunk.
Amikor Kingus is felébredt, elmentünk a játszóházba, ahol lenyűgözték gyermekeim az épp ügyeletben lévő házigazdákat... egy darabig... ugyanis 2 óra múlva Máté odacsapott egy kisfiúnak, aki, valljuk be, elég idegesítő volt, de mégiscsak egy alig másfél éves fiúcska. Felvetettem, hogy talán ideje lenne hazamenni, mire a drágám bemenekült a házikóba, és onnan rugdosott kifelé, az orromra vágta az kisablakot, hisztizett, hangosan dacoskodott... meggyőztem, kimászott... majd miután szépen csöndben próbáltam vele megértetni, hogy nem szép dolog verekedni, rugdosódni, csapkodni, és beígértem a hazamenetelt, még hangosabb, és látványosabb hisztiben tört ki az én tündéri kisfiam. Hangos üvöltések, és nekemfeszülés kíséretében próbáltam felöltöztetni a szintén kicsit méltatlankodó húgát, mire elhagyhattuk a tetthelyet.
Kint pillanatok alatt lecsillapodott... visszamentünk bocsánatot kérni... a 2 hölgy megkérdezte, ugyan miért? Miért is akarom én, hogy bocsánatot kérjen a fiam... mondom mert nem tartom helyes dolognak a csapkodást, lökdösődést, verekedést... itt mintha kicsit megenyhültek volna kritikusaim, de azért erős megítéltetésben volt részem... itthon már dühített a dolog: mégis milyen jogon veszik a bátorságot ahhoz, hogy ítélkezzenek felettem... nem tuszkoltam vagy húztam befelé Mátét, nem erőltettem a bocsánatkérést, csak kértem szépen... odakint sem ütlegeltem vagy szidalmaztam... mégis úgy gondolom éreznie kell, hogy ahogy a játszóházban viselkedett, nem elfogadható, még ha elnézzük is neki, a dackorszakra hivatkozva...
Hazafelé tündibündi lett megint... itthon aztán sehogy sem akaródzott elindulni a negyedikre (mondjuk nem csodálom), és addig addig hülyéskedtek gyermekeim, míg Tének kicsavarodott valahogy a keze... azt mondja belém akadt, és megcsavarodott. Innentől kezdve megint üvöltés, mert fájt neki.
Fél 9-kor Peti elvitte a kórházba... fél óra múlva hívott, hogy mit evett ma Máté, mert hányingere van... azóta semmi hír... remegő gyomorral várom hazatértüket.
Jaj. A történet elején azt hittem, hogy Máté hisztije miatt lesznek megbotránkozva a játszóházasok - aztán meglepve olvastam, hogy épp ellenkezőleg. Mindegy, ne foglalkozz vele. Az "ülj a lépcsőre és gondolkodj el" módszered annyira tetszett, hogy én is elkezdtem mostanában Miklósnál alkalmazni, aki mostanában tud néha elég méretes hisztiket rendezni. Nálunk egyébként mindkét gyerek meg van teljesen bolondulva, amióta megjött a tavasz, Kornél teljesen kiesett a napi ritmusból, Miklóssal meg néha alig bírunk. Remélem, a karfájásról hamarosan kiderül, hogy nem komoly!
VálaszTörlésNa, most értek haza. Mint kiderült, komoly volt... ugyanis kiugrott az egyik csont a helyéről, amit a doki visszarántott. Most már szerencsére kutya baja, de mint kiderült komolyan kell venni ezeket a csip-csup balesetecskéket is. Nem is merek belegondolni, hogy milyen éjszakánk lett volna, ha nem visszük dokihoz. Minden jó, ha jó a vége :)
VálaszTörlésÉs beválik Miklósnál a gondolkodtatás? Nálunk mostanában hisztiszoba van... vagyis ha valamelyik hisztizik, beviszem a szobájukba, és megmondom neki, hogy csak akkor jöhet ki, ha megnyugodott... elképesztő, hogy Kingus is megnyugszik kb. 10 másodperc alatt :D
De jó, örülök,hogy "csak" kiugrott az orsócsontja... ezt mi is eljátszottuk Marcival másfél évesen... utánakaptam, mikor elesett, és kirántottam. Nem vettük észre, csak nem használta a karját... a doki mondta este a János gyerektraumatológiáján, hogy tipikus baleset a gyerekeknél... nos, azóta hagyom őket esni, véletlenül sem fogom meg a kezét eséskor (sőt, lökök rajta egyet :D ;) ).
VálaszTörlésÖrülök, hogy nem más baja lett.
A leültetés nálunk is működik :D Lépcső hiányában jelenleg az előszobai festékesvödör a kijelölt hely... amíg nem volt, addig a konyhai fellépőt tettem oda nekik. Érdekes, senki sem szeret ott ülni :D így hihetetlen hamar lenyugszanak. Én még beállítom a sütőt 2 percre. Annyi ideig ott kell ülni, aztán jöhet a bocsikérés.
Nem értem, hogy miért botránkoztak meg rajtatok... igenis, az üvöltés, hisztizés nem elfogadható viselkedés, és jól tetted, hogy bocsit kért Máté. legközelebb is csináljátok. Nem azért, hogy jó legyen a két nőnek, hanem Máténak használ.
Fogad? Mikor jössz haza?
Puszi, e