Pénteken találkoztunk végre Andiékkal. A Tropicarium melletti kis állatkert volt a cél, ahova állítólag hótigris érkezett... na őt nem láttuk. Ennek ellenére nagyon klassz sétát tettünk az állatokat nézegetve... egy probléma volt csak: olyan hideg lett, hogy majd megfagytunk. A gyerekek persze ide-oda szaladgáltak, nem éreztek sem fáradtságot, sem hideget. A hidegre való tekintettel nem tartott tovább az egész másfél óránál, amikor is Andi javaslatára náluk folytattuk a bulit. Egy tanyán élnek, ugyanis a nagyszülők gazdálkodásból tartják fenn magukat. Na ott aztán nem kell a kocsiktól tartaniuk... a gyerekek futhatnak kedvükre, amíg csak bírják... gyönyörű a környék, csupa zöld, dimbes-dombos táj. Vendéglátóink megérkezésünk pillanatában előkerítették a már félretett duplókat, kisebb gyerekeknek való játékokat, amit csemetéim rövid időn belül nagy örömmel birtokba is vettek. Klassz délutánt töltöttünk együtt... volt játék, beszélgetés, palacsintázás, társasozás. Kaptunk a végén emlékbe fotókat is kinyomtatva, az állatkerti pillanatfelvételekből. Aminek a legjobban örültem, hogy Andi egy egész dossziényi prospektust, leírást állított nekünk össze, a környékbeli programokról, a szórakozási lehetőségekről, a fontos tudnivalókkal egyetemben.
Induláskor még meghívást kaptunk egy szombat délutáni közös bowlingozásra... örömmel elfogadtam.
Másnap reggel apa elvitte a gyerkőcöket játszóterezni, míg én itthon végignyaltam a lakást... kipucováltam, ami csak időmbe belefért. Kingus hazafelé elaludt... minthogy előző nap meghívtam a házunkban lakó egyetlen ismerősünket palacsintázni (a változatosság kedvéért), így igazi szorgos háziasszonyként a takarítást főzőcskézés követte... a következő napirendi pont az összeszedelődzködés, indulás volt. Andiék már a bowling-teremben voltak, édesanyjával, öccsével, és családjával, meg Andi barátnőjével. Hihetetlen módon magyarokkal voltunk körülvéve! A bowling azt hiszem nem az erősségem... biztosan nem vállalok oktatást... viszont ismét jól éreztük magunkat! A gyerekeknek való tekepályán Máté hihetetlenül ügyesen játszott... a jövő reménysége. A játék után még maradtunk egy kicsit beszélgetni... Kingus eközben rendkívül jól szórakozott: fel-le rohangált, hátán a hátizsákommal, boldogan sikítozva, közben lenyomott egy-két bögre kakaót... Mátét a játékgépek kötötték le.
A késői hazaérkezés sem vette azonban kedvünket, hogy ma reggel ismét útra keljünk. Ezúttal is Lausanne felé vettük az irányt, és a GPS útmutatásait követve nagy nehezen eljutottunk az Olympiai Múzeumba. Itt a gyerekeket a nagy rohangálásban néha már-már elvesztettük a szemünk elől, de hála égnek végül mindig meglettek :)
Képek alant...
A délutánt nyugodt családi környezetben töltöttük szerény hajlékunkban, kipihenve az elmúlt 3 nap fáradalmait...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése