történések...

Mostanában egyre több időt töltök a számítógép előtt... ez sajnos jelen blogon nem látszik meg. Nem így a másikon, az annaságokon... ugyanis új helyre kellett költöztetnem, mert itt kipurcant valamitől... továbbá a napokban nyitottam egy DaWanda boltocskát. Alig pár annaság van még csak benne, de most már muszáj dolgoznom sokat, hogy legyen mit a polcokra tennem.
Elég jó kifogás, hogy miért nem írtam? Nem hiszem, de ez van :)

A gyerekek... Máté szorgosan jár a suliba, Kinga oviba. Mindketten élvezik továbbra is, és keveset mesélnek. Lassan, lassan rá kell ébrednem, hogy ők máris elkezdték a saját életüket élni, amibe az évek múlásával egyre kevésbé vonnak majd be. Éppen ezen gondolatmenet mentén jutottam arra az elhatározásra, immár sokadszor, hogy többet fogok velük játszani... remélem ezúttal a fogadalom leírásával akaratom is erősödik, és végre képes leszek szabadulni az internet fogságából. Beszippantott, na... mit tagadjam. Olyan, mint a kábítószer... nehéz abbahagyni. És ismét csak mentségeket keresek... itt, egy idegen országban, idegen emberek között, akik nyelvét ráadásul még mindig csak mértékkel értem, és annál kevésbé beszélem (és akkor még nem szóltam az itt élő temérdek portugál, volt jugoszláviai, orosz, török, indiai, és olasz ajkú lakosról, akik egymás között általában, értelemszerűen a saját nyelvükön kommunikálnak)... szóval itt, magányosan, muszáj... de mindenesetre sokat segít a be nem dilizésemben :)

Szóval a történések 1: boltnyitás, kreatív munka.
Történések 2: suli, ovi, gyötrődés.
Történések 3: lakáskikupálási folyamat.
Történések 4: Kinga "szekrénymagárarántási" akciója, minek folyományaképpen fiókra kihúzásgátlót szereltem, éppen ma :)

A legutolsót részletezném, bár a fészbúkon többekkel megtárgyaltuk már.
Szóval tegnap történt... én az esti toalettidőmet töltöttem, amikor is hatalmas robajra lettem figyelmes, amit sírás követett. Igazából nem ijedtem meg, mert volt már, hogy egymást fejbe verték, vagy nagy dérrel dúrral lepottyantak a matracról, jó hangosat koppanva a parkettán. Most másképp történt. Amikor dolgomat sietősen befejezvén berobogtam a szobába, Máté nagy nyugodtan mutat a komódra, hogy onnan, az alól jön a sírás... ahogy odanézek, látom, hogy kicsi Kinga szorult ám alá... kiszabadítottam... hozzám bújt, hüppögött egy sort, majd szaladt játszani. Ahogy felmértem a károkat, kiderült ám, hogy drága szívem játszásiból kihúzta a komód mind a négy fiókját, hogy az, súlypontját kívülre helyezvén szépen ráboruljon erre a kis törpére. A mázli az volt, hogy gyermekeim szokásukhoz híven szétdobálták a nappali "kanapéjának" minden szivacsát, párnáját, módszeresen befedve a szoba területét... tündérkém egy ilyen pihe-puha párnahegyre esett, majd rá a szekrény, amiben szintén pihe-puha textil darabok voltak elhelyezve. Még szerencse, hogy nem a szerszámokat tettük belé, ahogy azt elsőre terveztem :)
Szóval röpke renoválást követően helyreállt a rend, ki-ki ment a maga dolgára... aznap este már semmi sem történt, hacsak anyu pánik keltését nem vesszük annak, aki felhívott éjjel 11 óra körül, hogy ugye nincs belső vérzése lánykámnak. Ezúton szeretnék minden kedves aggódót megnyugtatni, hogy kutya baja a hölgyikének!!! Azóta édesdeden aludt éjszaka, majd ma délután, és jelenleg is épp a lóbőrt húzza, amit nem tenne, ha baja lenne. A rengeteg rendetlenkedésről, dobálózásról, hancúrozásról, szaladgálásról nem is beszélve!

No, most, hogy kicsit pótoltam a házi feladatot, én is csatlakozom a durmolókhoz... minthogy majd' leesek a székről, és még mindig egyedül vagyunk itthon (ez elég furán hangzik... mintha királyi többest használnék, pedig nem is)... apahiány holnap éjjelig...

Jó éjszakát!