Az előző hét hipp-hopp eltelt... a szerdai murtenezés, játszóterezés, majd a csütörtöki marhanagyjátszóterezés, ikeázás vitte az időt... jó volt Zsófiékkal találkozni, és nagyon jó volt végre látni Andiékat is :)
Az egyik hegy tetején volt egy isteni játszótér, gyermekeknek, és felnőtteknek egyaránt élvezhető játékokkal, gigantikus parkkal körbevéve. Ott helyben feltelefonáltam a már napok óta hívogatott francia nyelvtanfolyam újonnan beszerzett telefonszámát, hátha sikerül végre kideríteni mehetek-e, vagy mi... most azonnal felvették, és mivel a hölgy nem beszélt angolul, bevetettem titkos fegyveremet: Andit. Mindent elsikált nekem: 29-én mehetek tanulni, Kingástul!!! :)
Pénteken napközben pihegtünk... délután aztán felszedtük apát, és elautóztunk egy remek sátoros ünnepre, Molli-Margot-ba... mivel ott realizálódott bennünk, hogy ez valódi country buli, jóuram kirakott minket a játszótéren a cowgirlnek öltözött Andival, és gyermekeivel, majd tövig nyomta a gázpedált, hogy gyorsan érjen vissza eredeti veszkó csizmáinkkal, és az elmaradhatatlan filc kalappal. Az este nagyon jól telt... Máté Guillommal eltűnt és istenien szórakozott, míg Kinga minket szórakoztatott. 10 körül, meglepő módon kidőltek a gyerekek. Meglepő, igen... ugyanis itthon sokszor fél 11-kor komoly erőfeszítések árán vagyunk csak képesek álomba imádkozni őket.
Szombaton korán reggel útra akartunk kelni, hogy ne töltsük az egész napot a mindenki számára fárasztó, de immár szükségessé vált nagybevásárlással. Úgyhogy már 10-kor el is indultunk. A francia oldalt vettük célba, ismerve az Euro-CHF adott napi árfolyamát. Villeneuve után komoly dugó alakult ki... más is spórolni akart. Egy hatalmas traktor, utánfutóval (meg minden) igyekezett az egysávos hídra rákanyarodni... mindannyian türelmesen vártunk, általában álló motorral. Amikor végre sikerült a művelet, indítottunk... semmi reakció a kocsi részéről... indítottunk... se kép, se hang... illetve hang az volt: mögöttünk veszettül dudáltak autós-társaink... lehet anyáink is csuklórohamot kaptak, bár nem tudom hány kilóméterre nyúlik az emlegetés hatótávolsága. Motorháztető fel, elakadásjelző ki, férj kezébe bikakábel... várunk... közben telefonálgatás: otthoni autószerelőnek, érdeklődés céljából; Vevey-ben tartózkodó trifósoknak, mentés céljából. Közben reménykedtünk, hátha megáll a továbbra is szakaszosan, dugóban araszoló svejci autósok közül valaki, hogy segéd kezet nyújtson... nem tette... nem számoltam, de legalább 100 db autó "húzott el" mellettünk, mindenféle jóakarat nélkül. Már-már kezdetem azt hinni, hogy a helyiek ennyire érzéketlen, tapintatlan bunkók, amikor egy öreg kisautó hirtelen rendőrkanyart véve állt meg a nyitott motorháztetőnkkel szemben. Kipattant belőle egy mosolygós férfi, rutinosan az akkumulátorára csattintotta a bikakábelt, majd egy gázfröccs, és már duruzsolt is a jó öreg diezel-motor. A kis kocsiból vidám család integetett, majd sarkon fordultak, és elhajtottak... itt is vannak angyalok! :) A gyerkőcöket összeszedtük a szántóföldről, beültünk az autóba, és a rövidke torlódást kivárva (járó motorral) száguldottunk a Cora felé. Néhány óra alatt végeztünk mindennel... fél 7 körül már haza is értünk :)
A vasárnap nyugisan telt... nekem... apa gyerekezett (bicajoztak, játszótereztek, kisebb megszakításokkal egész nap), én meg itthon varrogattam, dolgozgattam... végre!!!
Ma reggel meg az iskolában kezdtünk, ugyanis a jövő heti kezdéshez kellett még néhány papirost beszereznünk, minthogy a kipostázottak felszívódtak vala.
Ismételt játszóterezést köbvetően hazakerekeztünk, majd a babakocsiban alvó kisdeddel, és a motorozó nagyobbacskával bevásárolni mentünk... fél 5 körül, mint aki jól végezte dolgát tértünk vissza otthonunkba, hogy folytassuk a már megszokott, és jól bevált időtöltéseinket, vitáinkat... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése