nyári ősz

A nyár erősen küzd a fennmaradásáért, de az ősz hébe-hóba felülkerekedik. Tegnap ki sem mozdultunk, hiszen egyik pillanatban zuhogott, a másikban már majdnem sütött a napocska... de melyikben érünk le az ötödikről? :D
A szél is közbe-közbefütyül, nem túl kellemes fogadtatása a lépcsőjárástól megfáradtaknak...

Lelkiismeret furdalásom... na az nem volt. Ugyanis vasárnap hegyet másztunk, illetve csak levonultunk (erről később), de a lényeg, hogy alapos térdfájást gyűjtöttem be, ami erősen jelezte jelenlétét éjjel, nem hagyván aludni... ehhez társult gyermekeim figyelmessége: hogy nehogy belemerüljek a térdfájlalásba, folyamatosan szórakoztattak. Mindenféle indokokat találtak ki: pisi, inni, félek egyedül, stb... a gyermeki leleményesség határtalan :D

Fáradtan, fájó tagokkal, de büszkeségtől is mentesen "pattantam ki" hajnali 9-kor az ágyból... tovább nem volt képem heverészni :D
A jól megérdemelt kávé után lezuttyantam a gép elé, és majd egész nap ott is maradtam... meg a gyerekek is... volt sok videózás, meg fészbúkozás, pinteresztezés, fotoblőrözés... és persze nem maradhatott el a jó öreg kiabálás, röhécselés, haragudás, ölelkezés sem...

Ily izgalmas nap után ránk virradt a mosónap... erős zuhogással kezdődött, de miután anyuval cseteltünk skájpon, és küldött napsugarat, egész helyre kis idő kerekedett. Bob mester után indulunk is teregetni, majd autós ügyeket intézünk, visszavisszük a kölcsönkönyveket, benézünk ide-oda, elköltünk egy kis erős svájci frankot, és talán még apával is találkozunk.

Szóval vasárnap: Zsófi barátnémtól loptam az ötletet, miszerint elautózunk a hegyekbe, fellibegünk a hegytetőre, majd jól lesétálunk. Már hajnali 11-kor el is indultunk... Chateau-d'oex-ben, a kópnál parkoltuk le az autót, és bemásztunk a kabinos felvonóba, ahol is kiderítettük, hogy a fotóapparát akkuja lemerült. A következő szintre beülőssel libegtünk fel, majd az ott talált étteremben erősen elkezdtünk elemet tölteni. A rövidke másfél órás fenn tartózkodásunk alatt gyerekek apával játszótereztek, majd sültkrumpliztunk... végre feltöltődött... félig :)
...és ezalatt beborult!!! Olyan fekete fellegek borították a hegytetőt, hogy alaposan gondolkodóba estünk... séta, vagy levonó? Elindultunk gyalog, de minthogy félóra elteltével is csak a helyes ösvényt keresve keringtünk a környéken, mindig vissza-visszatérve a kiindulóponthoz, végül lelibegtünk félútig. Ott aztán nyakunkba/hátunkra kaptuk csemetéinket, és nekivágtunk a rengetegnek... ez igen jó szórakozásnak bizonyult... még az enyhe hisztigörcsbe merevedett Mátét is kirángatta állapotából, és a hátamról az erdő talajára pattanva vidáman futkorászva vált túravezetőnkké. Az egyórás utat kábé két és fél óra alatt tettük meg, de nagyon jól szórakoztunk. Az eső sem kapott el bennünket, sőt, a végére gyönyörű napsütésben égethettük a kalóriát.

Elcsigázva ültünk be a kocsiba, egy kis parkolóházi kergetőzést követően. Gyermekek elaludtak, és a fent említett kisebb-nagyobb ébredésekkel reggelig horpasztottak, míg én a térdem fájlalásával foglalkoztam alvás helyett. A lényeg, hogy hiperjól szórakoztunk, és még csak meg sem áztunk.

... and now something completely different: megyek teregetni :)