szerencsés nap

Az elmúlt lustálkodós, szünetvégétkihasználós napokon csak délután mozdultunk ki kuckónkból...

Egyik nap párnacsatáztak...

Délutánonként játszótereztünk...

... és fagyiztunk...

... meg motoroztunk.

A fenti mintát követve tegnap is csak 3-kor indultunk el, akkor is kényszerűségből: iskolalátogatás volt. Apával ott találkoztunk. Örülök, hogy tudja, mi az igazán fontos! Remélem a gyerekek baseball meccseire is el fog járni, és nem az amerikai filmek elfoglalt szülői példája lebeg a szeme előtt... szóval jön, és részt vesz a fontos eseményeken... mint az első iskolai nap előtti látogatás. Máté és Kinga is azonnal megtalálták a teremben a játékokat, mi elbeszélgettünk a hála égnek angolul beszélő leendő tanárnénikkel. Mindenki nagyon kedvesen fogadott minket is (nem csak a gyerkőcöket), és egyáltalán nem voltak fennakadva francia nemtudásunkon... mint kiderült egyáltalán nem ritka. Gyakran azt sem tudják, hogy hogyan kell kiejteni a gyerekek nevét, nem tudják ki honnan jött, hogy került ide... "multikulti" ország ez a javából... na ja, 20% körül van a bevándorlók aránya.
Egy szó, mint száz a gyerekek és szüleik is jól elvoltak, megbeszéltek mindent, amit lehet, vagy szükséges... pl. uzsonnás-táskát kell varrnom sürgősen :)

A suli-vizit után összeszedtük az úszóruhákat, és leautóztunk Petiék irodája elé (bizonyos okok miatt nem éreztem magam elég erősnek egy full cuccos sétához). Ott parkíroztunk egész este, Petire bízva az ingyenes parkolóhelyre való átállást :)

Na... onnan battyogtunk le a tóhoz, a kismedencéhez, ahol Máté marha jót lubickolt, amíg kishúga a babakocsiban szundított. Mivel labdát nem vittünk, az egyik Thomas-os karúszót fújtam fel, és azt dobáltuk, fürdőtársaink legnagyobb "örömére". Jól szórakoztunk. Kicsi lányom horpasztott vagy másfél órát. Amikor felébredt, megfürdött, bár már elbújóban volt a napocska, így nem talált benne akkora élvezetet. Ééééés kimászott a vízből, mondván pisilnie kell!!! Micsoda jól nevelt kiscsajom van, mi? Elvonultunk lepisilni egy hatalmas fát, majd visszatotyogtunk, és onnantól csak és kizárólag pucéran volt hajlandó vízbe mászni. Az egyetlen a gyerekek közül :D Kíváncsi leszek, később is megtartja-e ezt, az apukájától örökölt meztelenkedési hajlamot... a pasik imádnák, én kevésbé :D

A fürdőzés meguntával, és néhány szökési kísérlet meghiúsítását követően elbattyogtunk fagyizni, majd le a partra, kavicsokat dobálni... A fagyit csipsz követte... édes selypítéssel szokta kérni, aminek néha beadom a derekam :)

A kavicsok varázsa is elmúlt idővel, így a híd túloldalán lévő félcsövet vettük célba. Na ott aztán összefutottunk leendő barátainkkal. Egy angol család gyermekei csatlakoztak a mieinkhez, és miután a nagylány majdnem fejbevágott a papucsával, én nagylelkűen odavetettem egy doesn't matter-t, az anyuka nagy megkönnyebbüléssel, félhangosan megjegyezte, végre vki, aki beszél angolul! Szóval így kezdődött... innen beszélgettünk sokat, majd meginvitáltak az esti ejtőzésre a plázson, ahol a gyerekek homokoztak, mi meg nagy összegeket költöttünk mochito-ra, és sörre. Jó volt, névjegyet is cseréltünk, eszmét is. Remélem találkozunk még, ezúttal kevésbé költséges helyen. :)
A buli után érzékeny búcsút vettünk egymástól, majd ki-ki elballagott az autójához. Remélem ők könnyebben találták meg a kulcsot nálunk, ugyanis kiderült, hogy drága uram arra sem emlékezett, hogy autóval jöttünk le, nemhogy arra, hogy az ő zsebében őriztetett a kulcs, a fizetős helyről 5 órakor odébbállás céljából (ami persze így nem is történhetett meg)... na itt következett az eszeveszett keresgélés... kulcs sehol... sem a lenti asztalon, sem a fenti asztalon, sem a szekrényben, sem a konyhában, sem a toalettben... végül a készülő iroda építési területén lelt rá az én kincsem, a már elveszettnek hitt autóindító eszközre. Közben persze hatalmas bírságok lebegtek szemünk előtt, ha nem is az elmúlt néhány óra, de legalábbis a következő napok miatt.
Nem tudom ennyire szerencsések, vagy ennyire szerencsétlenek vagyunk-e, mindenesetre meglett a kulcs, és büntetőcédulát sem találtunk...

Na de itt következett a következő tárgy hiányának felfedezése: hol van a futóbicaj??? Vissza a tópartra, anya kiugrik, futólépésben megy a játszótérhez, közben szeme vizslatja a sötétben a tópartot, a mai nap helyszíneit... és igen!!! Az elhagyott járgány a játszótér kerítésének támasztva épphogy nem nyüszítve várja gazdái visszatértét!!! Hallejuja Svejc!!!

Eme élményekkel gazdagabban tértünk haza, fél 11 magasságában... gyerekek villámfürdetése, majd villámaltatása kipipálva, ágy, alvás!!!