Mára elállt a hóesés... délelőtt unokaöcsém jött látogatóba, a kisfiával, Miklóssal. Külön kívánságuk volt, hogy menjünk szánkózni :) Sajnos nem tudtam képeket készíteni, mert az egy főre jutó gyerekek mennyisége meghaladta a szabad kezek számát... legalábbis nálam...
Tavalyi képet teszek... na nem mintha attól tartanék, hogy a szánkózás, mint olyan elképzelhetetlen, de a MI szánkónk... na AZ az...
A szánkózás csúcsszuper volt. Igaz Kinga enyhén szólva hisztizett oda-vissza. Odafelé azért, mert ráült az egyedi tervezésű szánkónkra, amit Máté húzott is egy kicsit, de le kellett szállnia... nehéz volt :) Na itt kezdődött a hiszti... folytatódott a pályán is... olyan lett a kicsi lányom, mint egy jó könyv: letehetetlen...Akkor hagyta csak abba, amikor a tálcaszánkónkra ráültettem, Máté elé, és együtt csúszhattak le a lejtőn... na azt élvezte :)
Hazafelé megint folytatta a hisztit, de ekkor már inkább a fáradtságtól. Azért még gyors ebédkészítés gondoltam belefér alvás előtt. Evett is mindkét csemetém rendesen (spenót, krumplinudli, halrudacska).
Ebéd után Kingát ágyba vittem... az altatási kísérlet azonban nem járt sikerrel... volt sírás-rívás, fogaknak csikorgatása, de alvás... na az nem volt.
A délutáni szülinapozásos vendégség végét fürdéssel zártuk... 7-kor... utána rövid vacsi... fogimosi, majd egy-két rövid mese, kis cici, és 3/4 8-ra mindkét csimotám horpasztott...
Így kell ezt csinálni, kéremszépen :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése