Látszott, hogy ez egy összeszokott csapat. A vicc az, hogy itt (Mesevirág-Gyermekvilág Óvoda) az összeszokás nem a közösen eltöltött idő hosszától függ, hiszen Máté és Kinga mindössze 3 hónapja járnak ide. Itt valahogy alapból úgy fogadják az újonnan jötteket, mintha régi családtag tért volna haza egy hosszú útról. És ugyanígy búcsúznak is. Nem éreztem volna helyénvalónak csak úgy eljönni... így tegnap (én mindig mindent az utolsó pillanatra hagyok :)) azt találtam ki, hogy kis zoknilabdácska-manókat készítek minden gyereknek. Az óvónéniknek csokikat vettünk, az ovi meg kapott egy textil kosárkát, amit ma varrtam...
... azt remélem, mindenkinek tetszett :)
Amikor mindenki megérkezett, és a karácsonyfa is teljes pompájában ragyogott, elkezdődött a Betlehemes játék. Voltak ott kis angyalok, voltak pásztorok, ott volt József és Mária, és persze a kisded... gyönyörűen énekeltek... frappánsan, élvezhetően volt megkoreografálva az előadás. Kingu ugyan nem akart kimászni az ölemből érkezésem pillanatától fogva, az előadás mégis magával ragadta, és ő is a többiekkel együtt mondókázott, énekelt, táncolt. Nagyon tetszett...Közben időnként összefacsarodott a szívem, hogy itt kell hagynunk ezt a klassz ovit. Mindenki tudja már, hogy ma voltunk utoljára... ha elég jól ismerem Mátét, hónapokig, vagy még tovább fogja Ádám nevét mondani, a "Ki a barátod?" kérdésre. Mindenképpen kell képeslapot küldenünk... Rózsa u. 9/a.
Kaptam jó tanácsot is: bevett szokás az oviban, hogy egy megzenésített Weöres Sándor versre raknak rendet... ha ez felzendül, azonnal pakolászni kezdenek... kipróbáljuk!!!
Weöres Sándor: Dolgozzunk szaporán!
Dolgozni szaporán!
Felmossuk a konyhát.
Aki lusta igazán,
Meghúzzuk a kontyát.
Dolgozni szaporán!
Felássuk a kertet.
Ki dolgozni nem akar,
Gyümölcsöt se nyelhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése