annaságok

A fenti címen kezdtem el kreatív blogomat... még nincs rajta kép, és eleddig csak egyetlen bejegyzést sikerült produkálnom.
Terveim szerint előhalászom a régi tárgyaimat, és persze a frissekről is teszek fel fotókat. Ha tetszik, kövessetek ott is! :)

iskolai tájékoztatás

=zéró

Magyarul: a terem tömve volt... egy ember sem volt hajlandó férjecskémmel angolul társalogni... valahogy elmagyarázta, hogy akkor levélben kér tájékoztatást... ezt megígérték... 20:07-kor már itthon volt...

kimozdulatlanság

2 napja nem mentünk ki... Máté kicsit köhög, és taknyos, de nem ez az oka. Annyira szomorú szürke idő van kint, hogy nincs kedvünk menni, levegőzni... pedig biztosan jót tenne. A másik ok, hogy ugye beüzemeltük az itthoni internetet. Ez egy hozzám hasonló függőnek rettentő kísértés :D... Fura ez most... eddig majdnem minden nap kimentünk legalább kétszer. Úgy tűnik nálunk a kettes valami bűvös szám lehet. 2 gyerek (nem viktorosodunk), 2 nap, napi 2x... éjjel min. 2 kelés... a szoba 3 :)
Itthon viszont ragyogóan elvannak a gyerekek. Egész nap úgy játszanak, hogy szinte én nem is kellek ide...
Ma lazán dolgozhatnék, ha lenne mit. Ha a számítógép előtt ülök, nem piszkálnak... ide a munkát!!! Na jó, csak kicsit kéne megerőltetnem magam, és tudnék találni tennivalót.
Már megpucoltam az ablakokat (nem nagy kunszt: minden szobában 1 db kb. 90x120cm-es, 2(!)szárnyú ablak van. Mindez simán belefér röpke negyed órába (a fürdőszobai tükörrel együtt).
Hogy egy kis izgalom is történjen ma... Múlt héten kaptunk egy levelet az önkormányzattól (vagy hogy hívják itt), melyben tájékoztattak, hogy Máté iskolás korú, így mi is hivatalosak vagyunk a ma este tartandó ismeretterjesztő előadásra... ott fogják elmondani az itt működő iskolarendszer sajátosságait. Külön kértek minden kedves szülőt, hogy a gyermekek jelen esetben nemkívánatos személynek minősülnek... nem is értem... simán lehet koncentrálni egy-kétszáz fős gyereksereg mellett... nyilván csendben ülnének a fenekükön, hiszen az ő jövőjükről van szó. A kistesók meg még figyelmesebben hallgatnák az előadást, és kíváncsian várnák jól megfogalmazott kérdéseikre a válaszokat! Szóval Peti megy egyedül... remélem figyelembe veszik a jelenlévők várható soknyelvűségét, és nem franciául fognak mindent elhadarni :D

cuccolás

Tegnap délután megérkeztek a maradék nélkülözhetetlen dolgaink otthonról... ilyenek a nélkülözhetetlen papírdarabok, textilek, kreatív eszközök. Ilyenek a gyerekek otthon maradt játékai, ami nem tesz ki többet egy köbméternél. Ilyenek még a süteményformáim, a régi zoknik (amikből kiváló zoknilabdákat lehet készíteni), vagy a rengeteg könyv, és a két zsákfotel (na ezektől lett végleg tele a lakás). Azt hiszem most lehet azt mondani, hogy kiköltöztünk... vagy beköltöztünk... ugyanis ma elmentünk az ikeába, ahol megvettük a cuccaink tárolására alkalmas polcokat. Így már egész élhető (legalábbis számunkra) környezetet sikerült teremtenünk.
Ééééééés van végre saját varróasztalom, és tárolóhelyem, ahol az összes anyagom, és kreatív mindenfélém elfér!!! Azt hiszem lassan eljön az ideje, hogy indítsak egy kreatív blogot is, hogy megmutassam, mik készülnek a rengeteg kacatból, amit hosszú évek kemény munkájával halmoztam fel.

A gyerekek élvezték a felfordulást... örültek minden egyes játéknak, ami előkerült a dobozokból. Építeni akartak, majd rombolni, majd kirakózni, majd autózni, majd olvasni, majd vonatozni... élvezet volt hallgatni az örömujjongásokat, amikor egy-egy újabb kincs került elő. És persze, hogy túlpörögtek... 9-kor lehetett őket végre ágyba könyörögni, hogy a meséléstől kicsit megnyugodhassanak... Kinga kis cici után hamar elaludt, de Máténál megint jött az "elviselhetetlenésigazságtalanazélet" érzés. Most Peti bement hozzá, hogy előaludjon neki... ezt nagyon tudja! :D
Szóval alakulunk...

Ja, és ami a legfontosabb: végre lett internetünk itthon!!!

staying alive

Ó, bár arról számolhatnék be, hogy megnéztük ismét ezt a film klasszikust, és hogy mennyire tetszett... hát ennél sokkal prózaibb a dolog: tegnap egész egyszerűen túlélésre játszottunk. Már kora reggel (már ha a fél 9 korainak számít) elromlott a kedvem, ami később csak fokozódott. Szegény csemetéimet sajnáltam, hogy ilyen marcona börtönőrük akadt. A délután rendkívül hosszú és unalmas volt... megnéztek vagy 3 dvd-t, ami igencsak ellentmond elveimnek, mégis az egyetlen megoldást jelentette a kedélyállapotom elleni harcban. Morcomat a készülő babaházba fojtottam, mintegy terápiás kezelésként. Jó uram este 10-es hazaérkezése sem lendített rajtam, de miután elmesélte a napját, a már-már sikerbe forduló 3D-s kalandját, és még fancsali képemet észrevéve sem vesztette kedvét, ellenben megértéséről biztosított, mit volt mit tennem, megenyhültem... söt... szám mosolyra húzódott... túléltük.
Ma ígérem jó leszek! Különösen, hogy jönnek a hátrahagyott dobozaink!
Szép napot!

pelus

Végre a kádban mindkét gyerek... hallom jól szórakoznak. Igen ám, csakhogy a szórakozás tárgya a zuhany... telefröcskölték a fürdőszobát... a textilpelusokat is. Bemegyek, tajtékozva dugom a gyerekek orra alá a vizes pelusokat... kiabálom rájuk: ez mi?... Máté megszeppenve figyel... Kinga halkan válaszol: pelus...
Lehet ezt röhögés nélkül átvészelni?

ovimosónap

Ma meglepően korán keltem... háromnegyed 7-kor... ez nálam még szinte éjszaka... különösen, mióta itt lakunk. Kiderült ugyanis számomra, hogy hátrahagyott kis hazánk az időzónánk legkeletibb pontján fekszik... és hogy ez miért fontos? Mert előttem van észak, hátam mögött dél, jobbra a nap nyugszik, balra pedig kél... érted? Keleten kel a nap... nem mintha ez újdonság lenne, de ez a fontos... keletebben korábban kel... ezért van itt később reggel! (Köszönet elmém megvilágításáért Török Zolinak!)... és az én kis szervezetem be lett kéremszépen csapva... addig kíván aludni, amíg sötét van!
Na de hogy a lényegre térjek: 8.45-re vittem Mátét oviba! Az első idegen nyelvű ovis napjára! Olyan ovit találtunk végül, ahol heti 2x tartózkodhat 2 és fél órát... francia környezetben... ez az ovi különben is csak heti 3 délelőtt üzemel...
Szóval... fél 9-kor felkerekedtünk... le a 4-ről a 2 gyerekkel + 2 zsák szennyes ruhával, minthogy ma mosónapunk is volt. A cuccokat az alagsorba, Kingát a hátamra, Máténak elő a lábhajtányt, és már indulhatunk is... hegyet mászni... ugyanis az ovi a hegyi játszótér fölött van. Oviba be, érzékeny búcsú elsőszülöttemtől... kicsilánnyal a hátamon posta, bolt, haza, mosógép beindít... városba be... a vonatsínek alatt átvezető gyalogos alagút levezető szakaszán begörcsölt a combnyakam... mint tegnap... és mint amikor Kingát 8. hónapja hordtam a szívem alatt (lehet, hogy mégis kéne a babakocsi?)... fog összeszorít... elmúlik... pláza... internetre szerződéskötés... elvinni apához, ugyan írja már alá... szerződést visszavinni (már csak a bekötést várjuk!)... mobilszolgáltatóhoz le, üvöltő gyermek mellett megpróbálok értelmes kérdéseket feltenni, és a válaszokat is megérteni angolul... haza, édes, de egyre nehezebb terhemmel a hátamon... út közben rájövök hogy nincs idő hazamenni, folytatni kell az emelkedést egész az oviig... ott folyosón várakozunk... egyre sűrűsödő majdnemtömegben... egyszer csak elhalkulnak a mesehangok, kulcszörgés, és nyílik az ajtó... jönnek kifelé az ovisok... Máté is... gyönyörű mosollyal a száján. Kérdezem, milyen volt? Mondja, jó....azóta sem sikerült ennél többet megtudnom tőle.
Az óvónénik egybehangzóan odáig voltak tőle/érte... ilyeneket mondtak: zseniális, végig mosolygós volt, és lelkes, mindent megértett... dagadozott a májam a büszkeségtől, és kicsit irigyeltem, hogy milyen könnyen fog megtanulni franciául! Kinga is mondja már, hogy bonjour, au revoir, merci beaucoup...
A nap hátralevő részében itthon voltunk... néha lerohantam a mosodába, tettem-vettem... amikor már nem bírtak magukkal csemetéim, lementünk focizni marháskodni... jól szórakoztunk.
Befelé jövet találkoztunk a házmesterrel... ma napközben betörtek az egyik alagsori lakásba... épp a rendőröket várták... ezért kell itt annyi biztosítást kötni?
Este szokásos fürdés, nem szokásos altatással... Máté még Vízipókot nézett, amikor Kinga már aludni vágyott... követte a nagyfiú is szó nélkül, miután megérkezett a családfenntartó, és hopphoppozott egyet kedvenc fiával.
Most minden csöndes... csak a hátam zsibong... és reggel kezdődik minden előlröl... még jó hogy csak heti 1 mosónapunk van!

agymenők

Ülök a legkisebb helyiségben, gyerekek Pom-pom-ot néznek... egyszer csak hallom:
- Kinga ne nézd olyan közelről, mert elromlik az agyad! (ezt mi szoktuk mondani). Egyszer már nekem is elromlott, de most már visszajavult!! :D
Én meg bírjam ki nevetés nélkül?

éjszakai járat

Éjszaka- alvás... vagy mégsem?
Az én kicsi fiam úgy gondolta, ez inkább az anya idomítás ideje... kb. 11- től fél 3- ig ugráltatott, 10-15 perces szünetekkel... ennyi kell ugyanis ahhoz, hogy bevackoljam magam a jó meleg ágyikómba.
Na jó, ne legyek gonosz, főleg ne a saját porontyomhoz! Sima üvöltéssel kezdődött, mellyel elsőszülöttem pisilési ingerét szokta jelezni, rosszabb napjain. Ezt az akadályt simán vettem, megnyugodva bújtam vissza hites uram mellé. 10 percen belül újabb üvöltésre riadtam... ezúttal a megfejthetetlen sírással szembesültem... cseppem a gyerekek visszafogottságával tájékoztatott nem elfogadható állapotáról... vagyis üvöltött... a fülembe. Néhány percnyi ölbéli simogatás, ringatózást követően megnyílt a drágám szája, és faggatózásomra közölte, hogy igen, fáj valamije... mégpedig a torka... hurrá! Így mi mást is tehet egy jóérzésű anya? Megy, felforgatja a gyógyszeres szekrényt, előveszi a mézes cukorkát, a köhögéscsillapítót (minthogy már köhög is a kisfiú), és előkészít minden más gyógy izét, ami még ilyenkor bevetésre kerülhet.
A 15 perceket kivárva jött még rugdosás, nyöszörgés, kínlódás, megint rugdosás, majd a "félek egyedül" (miután visszaköltözött a saját ágyába)... utána megint folytatódott a rugdosás, nyöszörgés, kínlódás, megint rugdosás... mindennek betetőzéseképpen fél 3-kor kiderült, hogy a füle fáj a drágámnak... egy adag Nurofen oldotta meg a helyzetet. Így végre aludhattunk mindannyian... én Té ágyában. :)
Legközelebb csak reggel kezdtek el a fejemre mászva hisztizni... :)
Azóta kapott/tak megfelelő homeos bogyókat, infralámpáztunk... remélem ezúttal elkerüljük mind a kruppot, mind az egyéb nyalánkságokat... még nincs élő biztosításunk :O
Gyanítom, hogy mindez a tegnapi szeles idő következménye.... ma ki sem megyünk ezért. :(

szeles nap

Húúú,micsoda szél volt ma! Délelőtt piacra mentünk... biciklivel... az én kis csimotáim majd' megfagytak! Kinga hazafelé már sírt... próbáltam egy kendőt az arca elé kötni, de lehisztizte magáról. Máté már olyan nagyfiú, hogy végig a saját kis pótkerekes biciklijén tekert. Hazafelé egy emelkedőn egy kedves járókelő megtolta egy kicsit... mindezt olyan természetességgel, hogy öröm volt nézni (én pár méternyire voltam, a bicajomon Kingával)...
Ez az, ami nagyon tetszik itt... az emberek mosolyognak ránk (nyilván a gyerekekre)... segítenek, ha szükségét látják... különben viszont nem szólnak, nem néznek rosszallóan, ha hangoskodnak a gyerekek, vagy ha félre kell ugrani a kis biciklista elől.

A piacon majdnem megvettük a Kicsilány első Barbiját... válogattunk, nézegettünk, majd megunta, és amolyan Pató Pál urasan visszarakta mindet a kosárba... hej, ráérünk arra még!

A vasút alatt megy át a bicikliút, ami hazavezet. Ez, egy 4 éves számára elég komoly emelkedőben végződik. A feljutás nekem sem megy másképp, csak lendületből. Úgyhogy fellendültünk Kingával. A "tetőn" hátrapillantva láttam az én kis hősömet, amint utolsó erejét összeszedve, könnyes szemekkel küzdi fel magát a "hegyre". A végére már sírt... nagyon. Majd megszakadt a szívem... nem tudtam segíteni neki, hisz a saját biciklim is ott volt, rajta a kétségbeesett Kingával. Kis hiszti után, ami jelen esetben tök jogos volt, nagy nehezen visszaszállt a járművére Máté, és egy rövid bolti megálló után végre hazaértünk...

Kingát letettem aludni. Ilyenkor lehet az én nagy fiammal kettesben játszani... ma fakockákból és könyvekből építettünk emeletes házat a legófiguráknak... még Batman is beköltözhetett.

Délután hazaért apa is... hozta a varrógépem is... végre!!!
Miután felébredt a kicsi lány... újabb sétára indultunk... ilyen szép időben muszáj! :D

a mai tanulság

Hosszas készülődés, jó adag hisztit követően végre elindultunk (hajnali 11-kor) sétálni, felfedezni a környék eddig ismeretlen részeit. Találtunk lakótelepet, csatornaparti kicsi kőszínházat, söt, szemetet is... eldobálva. Máté imádja a színpadot... ha meglát egyet, rögtön előad vmit... táncol, énekel, vagy csak hölgyeimésuraim-ozik... én meg tapsolok lelkesen.

Hazafelé boltban jártunk, ahol is engedtem a napok óta tartó könyörgésnek: vettem nyalókát... hazáig lelkesen szopogatták, majd amikor meglátták a banánt a kezemben, ki lehetett dobni a nyalókát a kukába. Örültem milyen okos gyerekeim vannak, és milyen okos voltam, hogy hagytam, maguk tapasztalják meg milyen vacak is a cukor. Mindaddig, amíg elő nem került valahonnan egy falat maradék csoki...
A nap tanulsága: a legjobb a lukas csokoládé, kerek csokoládé, szögletes csokoládé, mogyorós csokoládé, tejes csokoládé, keserű csokoládé...

álmatlanul

Nem tudok aludni... ritkán fordul elő velem ilyesmi... leginkább akkor, ha a gondolatok nem hagynak kikapcsolni. Ez mondjuk most adott...
Amióta itt vagyunk, nem sok időm jut csak úgy agyalni. Ez egyrészt jó is, hiszen így nincs idő kétségbe esni, vagy magányoskodni... másrészt viszont rossz... mindig is szükségem volt az elmélyülésre magamban, a környezetemben, megoldandó feladatokban. Most viszont csak sodródom.... de nem a rossz értelemben... inkább a meditálós módon... automatikusan végzem a dolgom, nem gondolok semmire... háziasszonykodok (jól-rosszul), anyáskodok (jól-rosszul), intézkedek (vagy legalábbis próbálkozom vele)...
És erre amikor automatikusan aludnom kellene, nem megy... előjönnek a gondolatok... gondolkodtatni akarnak... nem hagyom magam. :)
Csakazértis aludni fogok... ha tudok...
És ráadásul nem is ezeket akartam leírni... mesélni akartam az itteni dolgokról.... most már mindegy... ki nem törlöm, az tuti. Legfeljebb lesz itt hülyeség is... na és?
Szép álmokat!

mobil bejelentkezés

Nnna... csak villámgyorsan... megérkeztünk, szerencsésen.
Itt vagyunk immár 2 hete. Rengeteget sétálunk, ha az idö engedi, kerékpárral közlekedünk.
Kaptam telefont, most is arról írok, ezért sincs pl. hosszú ö... és ezért írok dióhéjban...
Itthon még nincs net... majd ez is lesz... minden lesz.
Ma találtunk végre ovit... heti 2x fél nap... tökéletes! Máté jövö kedden kezd, Kinga csak áprilisban.
Sok a játszótér, minden nap megyünk boltba... 30 CHF/nap :)
Van mit csinálnunk, nem lehet unatkozni. Emberek is kedvesek... angol-olasz-német nyelvek keverékével bárhol el lehet boldogulni. Ha mégsem, mutogatunk. Szóval klassz itt, kihívás minden nap... jó lesz nekünk.
Bövebben majd ha lesz rendes net...
Képek vannak a Facebookos oldalamon. ;)
Szép napot mindenkinek!

Csak hogy ne kelljen a facebookra menni képnézegetőbe, úgy döntöttem, utólag pakolok fel ide fótókat...
Jó szórakozást!

hajnalban indulás!!!

Az elmúlt napok elég zűrösen teltek.

Ugye a kocsi meghibásodása okán pár napos csúszásra kárhoztattunk... az elektromos hibát 2 nap alatt hárították el, 29-re lett kész. A kuplung szerelése hétfőtől ma estig tartott (most várom, hogy Peti hazahozza, és feltöltsük az autót)... A hibalista megjegyezhetetlen, a lényege annyi, hogy minden elromlott, ami elromolhatott, ami nem, annak a szavatossága járt le, így azért kellett cserélni. Az egészet megúsztuk egy kisebb kocsi árából (a Ford KA átíratással együtt került ennyibe)... még 1 millió sem volt. :D
Mint kiderült, a főnök 6-ára bejelentette a kocsit szerelőhöz (Svájcban), így ha most nem lett volna baja, ott úgyis átvizsgálták volna... kb. háromszoros áron.
Szóval még jól is jártak!!! És tulajdonképp zsír új kocsival kelhetünk útra.

A kényszerpihenőt ügyintézéssel, pakolással töltöttük... én mára félhullának érzem magam... remélem Peti jobban bírja!
Annyi a csomagunk, hogy tutira nem fér be a kocsiba minden. Majd később kikerülnek valahogy. Talán teleportálással, vagy Babilon-gyertyával, esetleg egy nagyobb méretű postagalamb hátán. De az is lehet, hogy egy Trifós kocsi elhozza.

Hajnalban indulunk. Először Szentgotthárdra megyünk, és 2 óra alatt pótoljuk be az elmaradt karácsonyi látogatást. Nem tudom mikor indulunk tovább... ilyen apró-cseprő részletek egyenlőre nem érdekelnek. Lényeg, hogy indul a mandula!!!