éjszakai járat

Éjszaka- alvás... vagy mégsem?
Az én kicsi fiam úgy gondolta, ez inkább az anya idomítás ideje... kb. 11- től fél 3- ig ugráltatott, 10-15 perces szünetekkel... ennyi kell ugyanis ahhoz, hogy bevackoljam magam a jó meleg ágyikómba.
Na jó, ne legyek gonosz, főleg ne a saját porontyomhoz! Sima üvöltéssel kezdődött, mellyel elsőszülöttem pisilési ingerét szokta jelezni, rosszabb napjain. Ezt az akadályt simán vettem, megnyugodva bújtam vissza hites uram mellé. 10 percen belül újabb üvöltésre riadtam... ezúttal a megfejthetetlen sírással szembesültem... cseppem a gyerekek visszafogottságával tájékoztatott nem elfogadható állapotáról... vagyis üvöltött... a fülembe. Néhány percnyi ölbéli simogatás, ringatózást követően megnyílt a drágám szája, és faggatózásomra közölte, hogy igen, fáj valamije... mégpedig a torka... hurrá! Így mi mást is tehet egy jóérzésű anya? Megy, felforgatja a gyógyszeres szekrényt, előveszi a mézes cukorkát, a köhögéscsillapítót (minthogy már köhög is a kisfiú), és előkészít minden más gyógy izét, ami még ilyenkor bevetésre kerülhet.
A 15 perceket kivárva jött még rugdosás, nyöszörgés, kínlódás, megint rugdosás, majd a "félek egyedül" (miután visszaköltözött a saját ágyába)... utána megint folytatódott a rugdosás, nyöszörgés, kínlódás, megint rugdosás... mindennek betetőzéseképpen fél 3-kor kiderült, hogy a füle fáj a drágámnak... egy adag Nurofen oldotta meg a helyzetet. Így végre aludhattunk mindannyian... én Té ágyában. :)
Legközelebb csak reggel kezdtek el a fejemre mászva hisztizni... :)
Azóta kapott/tak megfelelő homeos bogyókat, infralámpáztunk... remélem ezúttal elkerüljük mind a kruppot, mind az egyéb nyalánkságokat... még nincs élő biztosításunk :O
Gyanítom, hogy mindez a tegnapi szeles idő következménye.... ma ki sem megyünk ezért. :(