Ma meglepően korán keltem... háromnegyed 7-kor... ez nálam még szinte éjszaka... különösen, mióta itt lakunk. Kiderült ugyanis számomra, hogy hátrahagyott kis hazánk az időzónánk legkeletibb pontján fekszik... és hogy ez miért fontos? Mert előttem van észak, hátam mögött dél, jobbra a nap nyugszik, balra pedig kél... érted? Keleten kel a nap... nem mintha ez újdonság lenne, de ez a fontos... keletebben korábban kel... ezért van itt később reggel! (Köszönet elmém megvilágításáért Török Zolinak!)... és az én kis szervezetem be lett kéremszépen csapva... addig kíván aludni, amíg sötét van!
Na de hogy a lényegre térjek: 8.45-re vittem Mátét oviba! Az első idegen nyelvű ovis napjára! Olyan ovit találtunk végül, ahol heti 2x tartózkodhat 2 és fél órát... francia környezetben... ez az ovi különben is csak heti 3 délelőtt üzemel...
Szóval... fél 9-kor felkerekedtünk... le a 4-ről a 2 gyerekkel + 2 zsák szennyes ruhával, minthogy ma mosónapunk is volt. A cuccokat az alagsorba, Kingát a hátamra, Máténak elő a lábhajtányt, és már indulhatunk is... hegyet mászni... ugyanis az ovi a hegyi játszótér fölött van. Oviba be, érzékeny búcsú elsőszülöttemtől... kicsilánnyal a hátamon posta, bolt, haza, mosógép beindít... városba be... a vonatsínek alatt átvezető gyalogos alagút levezető szakaszán begörcsölt a combnyakam... mint tegnap... és mint amikor Kingát 8. hónapja hordtam a szívem alatt (lehet, hogy mégis kéne a babakocsi?)... fog összeszorít... elmúlik... pláza... internetre szerződéskötés... elvinni apához, ugyan írja már alá... szerződést visszavinni (már csak a bekötést várjuk!)... mobilszolgáltatóhoz le, üvöltő gyermek mellett megpróbálok értelmes kérdéseket feltenni, és a válaszokat is megérteni angolul... haza, édes, de egyre nehezebb terhemmel a hátamon... út közben rájövök hogy nincs idő hazamenni, folytatni kell az emelkedést egész az oviig... ott folyosón várakozunk... egyre sűrűsödő majdnemtömegben... egyszer csak elhalkulnak a mesehangok, kulcszörgés, és nyílik az ajtó... jönnek kifelé az ovisok... Máté is... gyönyörű mosollyal a száján. Kérdezem, milyen volt? Mondja, jó....azóta sem sikerült ennél többet megtudnom tőle.
Az óvónénik egybehangzóan odáig voltak tőle/érte... ilyeneket mondtak: zseniális, végig mosolygós volt, és lelkes, mindent megértett... dagadozott a májam a büszkeségtől, és kicsit irigyeltem, hogy milyen könnyen fog megtanulni franciául! Kinga is mondja már, hogy bonjour, au revoir, merci beaucoup...
A nap hátralevő részében itthon voltunk... néha lerohantam a mosodába, tettem-vettem... amikor már nem bírtak magukkal csemetéim, lementünk focizni marháskodni... jól szórakoztunk.
Befelé jövet találkoztunk a házmesterrel... ma napközben betörtek az egyik alagsori lakásba... épp a rendőröket várták... ezért kell itt annyi biztosítást kötni?
Este szokásos fürdés, nem szokásos altatással... Máté még Vízipókot nézett, amikor Kinga már aludni vágyott... követte a nagyfiú is szó nélkül, miután megérkezett a családfenntartó, és hopphoppozott egyet kedvenc fiával.
Most minden csöndes... csak a hátam zsibong... és reggel kezdődik minden előlröl... még jó hogy csak heti 1 mosónapunk van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése