szeles nap

Húúú,micsoda szél volt ma! Délelőtt piacra mentünk... biciklivel... az én kis csimotáim majd' megfagytak! Kinga hazafelé már sírt... próbáltam egy kendőt az arca elé kötni, de lehisztizte magáról. Máté már olyan nagyfiú, hogy végig a saját kis pótkerekes biciklijén tekert. Hazafelé egy emelkedőn egy kedves járókelő megtolta egy kicsit... mindezt olyan természetességgel, hogy öröm volt nézni (én pár méternyire voltam, a bicajomon Kingával)...
Ez az, ami nagyon tetszik itt... az emberek mosolyognak ránk (nyilván a gyerekekre)... segítenek, ha szükségét látják... különben viszont nem szólnak, nem néznek rosszallóan, ha hangoskodnak a gyerekek, vagy ha félre kell ugrani a kis biciklista elől.

A piacon majdnem megvettük a Kicsilány első Barbiját... válogattunk, nézegettünk, majd megunta, és amolyan Pató Pál urasan visszarakta mindet a kosárba... hej, ráérünk arra még!

A vasút alatt megy át a bicikliút, ami hazavezet. Ez, egy 4 éves számára elég komoly emelkedőben végződik. A feljutás nekem sem megy másképp, csak lendületből. Úgyhogy fellendültünk Kingával. A "tetőn" hátrapillantva láttam az én kis hősömet, amint utolsó erejét összeszedve, könnyes szemekkel küzdi fel magát a "hegyre". A végére már sírt... nagyon. Majd megszakadt a szívem... nem tudtam segíteni neki, hisz a saját biciklim is ott volt, rajta a kétségbeesett Kingával. Kis hiszti után, ami jelen esetben tök jogos volt, nagy nehezen visszaszállt a járművére Máté, és egy rövid bolti megálló után végre hazaértünk...

Kingát letettem aludni. Ilyenkor lehet az én nagy fiammal kettesben játszani... ma fakockákból és könyvekből építettünk emeletes házat a legófiguráknak... még Batman is beköltözhetett.

Délután hazaért apa is... hozta a varrógépem is... végre!!!
Miután felébredt a kicsi lány... újabb sétára indultunk... ilyen szép időben muszáj! :D