barlang

Minthogy szombaton egész nap szakadatlanul ömlött az eső, vasárnapra úgy döntöttünk, ha törik, ha szakad, de még akár cigánygyerekek is potyoghatnak, mi megyünk. Mi is lehet jobb választás esőben, ha nincs játszóház, épp meglátogatható barátok, rokonság, mint egy barlang... ott úgyis mindig csöpög vmi, és sár van... egy kis eső nem oszt nem szoroz. Végigböngésztük begyűjtött katalógusainkat, majd egy St. Maurice-ban lévő barlang mellett döntöttünk. A tájékoztató szerint tündéreket kell megtalálni a túra folyamán, és aki mindet megleli, annak jutalom üti a markát. Mire felkerekedtünk, a délelőtt már majd elszaladt. A hegy lábához érve apa magára kapta Kingát, mi meg esőkabátjainkat, és elkezdtünk mászni. A barlangig ugyanis jó pár métert kellett megtennünk a hegyoldalban. Máté hősiesen kapaszkodott felfelé, miközben folyamatosan karattyolt, hogy ő ILYEN ERŐS, meg neki ILYEN SOKAT KELL EDZENI, meg már nem is emlékszem mi mindenről, de bizonyára előkerültek versenyautók, dinoszauroszok, tündérek is. A barlang bejáratát alig találtuk meg... nem volt túl turistás, bár igen sokan voltak... elbújt a büfé, a kapu, és a katonák között. Igen katonák. Merthogy kiderült, hogy ez egy katonai erődítmény... legalábbis az volt a világháborúban biztosan! No, hát próbáltunk jegyet venni, de senki sem volt a pultnál. A bejáratnál egy csoport gyülekezett, a vezetőjüket megkérdeztem a jegyről, de mindenki csak legyintett. Amikor elindultak, csatlakoztunk. A vezető, egy kiskatona igen feszes tempót diktált a szűk folyosókon, de azért élvezetes volt a túra. Hátrahagyott velünk egy apukát, aki a mi testi épségünkre volt hivatott vigyázni. Sajnos ez a csoport a katonai erődbe tartott, így mi is velük... megérkezve átadtak egy idegenvezetőnek, aki franciául magyarázta el a különböző helyiségek, gépezetek rendeltetését. Persze számunkra ennek élvezhetősége közelített a nullához, így egyórás idegen idegenvezetés után, amikor újfent megláttam kiskatonánkat, menekülőutat keresve hozzá fordultam segítségért... ugyan mikor szándékozik ismét elhagyni a bunkert, mert szívesen csatlakoznánk. Érzékeny búcsút vettünk csoportunktól, majd a megbeszélt találkozóhelyre siettünk, ahol már más kisgyerekeket cipelő sorstársak is megjelentek, együtt menekülés céljából. 10 percen belül már visszafelé vágtattunk, mert ha lehet, még gyorsabb tempót diktált megmentőnk. Egy elágazáshoz érve kiderült, hogy eredetileg nekünk arrafelé kellett volna menni egy kis barlangi tóhoz, meg a tündérvadászatra... sebaj, majd legközelebb. Tündéreket így is láttunk... néhány tündérnek öltöztetett Barbi babát a magasabb kürtők falához erősítettek, és sejtelmes világításba burkolták őket.
Minden félreértés, és egy érthetetlen katonai bemutatótól eltekintve ez is rettentő jó program volt. El is határoztuk, hogy a többi barlangot is szépen sorban végiglátogatjuk lassacskán.
Hazafelé beugrottunk Jeroen-ékhoz, mivel hívtak bennünket barbecue partira... csak a telefont, azt nem vették fel. Mindenesetre örültek nekünk, így egy rövid hazafutást követően visszatértünk. Egész este náluk voltunk... klassz volt ez is... megismétlendő!