A pihentető éjszaka után, ma reggel frissen ébredtünk, majd nyakunkba vettük a hegyeket, réteket, tehénlegelőket, és átautóztunk Franciaországba, ahol dínólesen voltunk. A szépen kiépített, de mégis vadregényesnek tűnő Dino-Zoo ösvényein megannyi őslényt láthattunk. Néha össze-összerezzentünk ordításaikat hallva, majd felpattantunk a hátukra, és dínóvonaton száguldoztunk néhány percig. A Húsvéti Nyuszival is összefutottunk a réten, akinek Milán nagy örömmel a nyakába ugrott, Máté kezet fogott vele, Kinga meg az egyik kísérőjének a lábai között keresett menedéket. Láttunk 4 dimenziós evolúciós filmet is... a negyedik dimenziót a szemünkbe fröccsenő vízpermet, a levegőben úszkáló szappanbuborékok, és a szél jelentette. Milán rettegve ült Évi ölében, Máté élvezettel figyelte az eseményeket, Kinga az ismétlődő szappanbuborék-esőre várt. Az időutazás után a játszótéren eszegettük meg ebédünket, majd haza indultunk.
A svájci határon a határőr meglepődve vette tudomásul, hogy a svájci rendszám ellenére franciául egyáltalán nem beszélünk, és enyhén neheztelve kérdezte meg, hogy tanuljuk-e már a nyelvet... igen, tanuljuk... de még csak 4 hónapja lakunk itt... válaszoltuk pironkodva.
Hazaérkezvén, miután a gyermekek totális lefárasztását tűztük ki célul, felballagtunk a hegyi játszóra, ahol rendkívül kellemes órát töltöttünk a még mindig simogatóan meleg napsütésben. Mire visszatértünk szerény hajlékunkba, apa már készen volt a palacsintával... a gyerekek kiéhezve vetették rá magukat... akárcsak mi.
Az esti lefekvésnél már nem volt komoly probléma, bár a hullafáradtság visszatért... mint minden rendes nap végén...
Mátét ma is nehéz volt rábírni a fürdésre, fogmosásra egyaránt... mindig csalódott "Na jó, most az egyszer!" volt a válasz. Végül csak sikerült az egész bagázst ágyba dugni... egy csak egy leány maradt talpon a vidéken... aki blogol... és az is kókadozik...
Ez is tetszik
VálaszTörléslettek képek is :)
VálaszTörlésA képek nagyon helyesek, és tanúsítják, hogy voltak békés pillanatok is.
VálaszTörlés