Ha van türelmünk hozzá, nincs is vele gond... nagyon jókat szórakozunk rajtuk!
Most épp Kingus van elemében... Máté csak simán tombol a kádban, és kiabál, hancúrozik...
Kingalányom viszont kommunikál a javából:
Anya, szomorú vagy?
Itt az ideje, hogy bezárjam... mondja egy nagy kulcscsomóval a kezében, pucéran rohangálva, minden ajtónál bezárást imitálva.
Jó, hogy találkozunk!... mondja mindig, ha kimegy a szobából.
Próbálok lecsücsülni... egy nagy paplanba csavarva, a zsákfotelben helyezkedik.
Anya, vigyázz rád! Akkor megyek, jó? Szia!
Ügyes vagy Máté!... amikor bátyja a kádban akrobatikázik.
Pici vagyok... biggyeszti a száját, ha valahova nem tud felmászni, vagy nem tud valamit megcsinálni.
Anya, megijedtem Mátétól! ... Miért? - kérdem én... Azért nem féltem, Thomastól nem féltem, anyanyos. Nem anyanyos, félek tőle. Azért elfutottam Mátétól. Elfutottam, mérges. Elfutottam másik szobába. Azért nem félek Thomastól. Azért nem jön Thomas. Azért elszomorodtam, azért vacak...odabújtam hozzád. Anya, hol lehet a barát? Eltűnt.
Te keres valamit?... mondja az ölemben fészkelődve, az asztalnál... anya, légyszi Diegót!
Majd elrohan... Mehetek anya?
Anya, mért pisiltem oda?... mondja a kis drágám, miután seggre esett a tócsájában.
És ez így megy a végtelenségig :D
Azóta is... anyu! anyu! anyu!
Imádom! :D
Vacsiznak... megint... közben játszanak, egy öklömnyi puha babácskával... egyik az apukája, másik az anyukája. A baba hangján szólnak, menne apuhoz, anyuhoz... mindketten dédelgetik, simogatják, megkínálják gabonapehellyel. Hatalmasakat kacagnak saját vicceiken. Alkudoznak, beszélgetnek, majd kergetőznek, viháncolnak. Én csak ülök az asztalnál, és nézem két kis pucér tüneményemet... annyira okosak, annyira szépek... annyira tökéletesek!
Pár fotó még a végére... semmi köze semmihez :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése