2011. május 17., kedd

Eurovíziós Dal(?)fesztivál

Szombaton visszatért a keddi izgalom. Kati szerepel a tévében! Másik 24 énekes társaságában lép föl, az Eurovíziós Dalfesztivál keretein belül. Estére eluralkodott rajtam a pánik... alig bírtam kivárni, hogy elkezdődjön végre a show. A finn srác nyitotta meg az estét... egy szál gitárral, kedves hangon magabiztosan adta elő versenydalát. Kati ötödikként lépett színpadra. Türkizkék ruhájában, világító brossal, és gyűrűjével szinte szikrázott a színpadon. Amikor elkezdett énekelni, végigfutott a hátamon a hideg. Gyönyörűen, csengő hangon, hihetetlenül érzelemdús előadásnak voltam szem-, és fültanúja, amit a közönség elképesztő ovációval jutalmazott. Állva tombolták végig a dalt, a refrént együtt énekelték barátnémmal. Sírtam a meghatottságtól, végig borzongtam... Utána a két ír punk bohóckodását már csak fél szemmel néztem, de elkezdett motoszkálni bennem egy kis rettegés. A dalok, és előadóik megszakítások nélkül követték egymást. Kati előadása kezdett elhalványodni. Na nem a színvonala miatt, egyszerűen csak azért, mert az elején szerepelt, és nagyon töményen tolták a képembe az utána következőket. Furcsa, és ijesztő volt. Továbbra is azt állítom, hogy elképesztően profin, és gyönyörűen énekelt, csodálatos volt a színpadon, és legalábbis az egyik legjobb, ha nem a legjobb volt... valószínűleg elfogult is vagyok... a koreográfia nem igazán tetszett, de ez szubjektív vélemény. A lényeg, hogy isteni volt, tökéletes, a legjobb!!! És mégis... szinte elnyomták az utána jövők. Pedig jócskán akadt gagyi, értékelhetetlen, vicc számba menő, vagy éppen tingli-tangli nóta... szerintem a nyertesé is az volt. Szóval pánikoltam... megint. Aztán véget ért a versenyzők felvonultatása... kis cirkusz még a népnek (egy szintén elég silány produkcióval, de lehet, hogy csak egyszerűen nem fekszik nekem ez a stílus), majd jött az országonkénti ponteső... egymás után tűnt fel egy-egy ország szóvivője, és ismertette a népe által kiosztott pontokat... Magyarországnak 0... Elsőként talán a finnektől kapott Kati pontot... tőlük viszont a maximumot: tizenkettőt. Rendes volt tőlük. Aztán megint semmi... néha beugrott néhány pont, de jellemzően semmire sem értékelték a produkciónkat. Egy idő után már azzal kezdünk cinikusan szórakozni, hogy megtippeltük, melyik ország kinek adja a legtöbb pontot... jellemzően bejöttek a tippek... vajon miért? Csak nem arról van szó, hogy Európában a zenének semmi köze a szavazáshoz egy dalversenyen? Valószínűleg inkább a szimpátia került előtérbe... velünk meg elég kevesen szimpatizálnak mostanság...
22. helyen végzett Magyarország. Kati szerintem megnyerte :)
Az első felháborodás után, miután aludtam rá egyet-kettőt, rájöttem, hogy mindegy hogy alakult. Kati végtelenül magas szinten teljesített, és ezt az országok érdeklődése is mutatja. A pontozás politika volt... bojkottáltak minket (és nem Katit!). Az aréna 35 ezres közönsége állva ünnepelte a dalt! Csak nem lehetett olyan rossz! És a lényeg: kb. 130 millió (!) néző látta a fesztivált... ez nagyobb közönség, mint amiről valaha is álmodhatott!!!
Drágám, csak így tovább!!!

1 megjegyzés:

  1. A következtetéssel egyetértek. Nekem speciel a ráadás produkció (az eredményhirdetés előtti) nagyon tetszett, megkockáztatom, az volt a legjobb az egész este folyamán. De hát ízlések és pofonok...

    VálaszTörlés