mozgalmas napok...

Na persze nem a szó 40 éves hagyományát követve...
Nem tudom tudja e mindenki, de vasárnap után hétfő következik. Engem sokszor meglepetésként ér reggel... Szerencsére általában csak keddtől kell időben kelnünk, mert Máté fiam csak hét közepén látogatja az ovit. Mindenesetre hogy ne unatkozzunk mégsem, hétfő reggelre beszerveztem egy találkozót. Egy ovis anyuka (Zoé) segített eligazodni a francia nyelvű hivatalos levelek rejtelmeiben... vagyis eljött velem az internetes cég követelőző levelének tartalmát tisztázni... a lényeg: sajnos fizetnünk kellett. Elég kiábrándító módon ide, a kiszámíthatóan magas, de tisztán átlátható fizetnivalók birodalmába is begyűrűzött a rejtett költségek intézménye. Az internetszolgáltatónk kínálta a szerződéskötés pillanatában a legalacsonyabb előfizetési díjat. Tényleg az... csakhogy 2 hónap múlva levelet kaptunk tőlük, hogy fizessük be a havi díj majdnem hatszorosát... akkor azt hittük tévére, telefonra... miiiiii????? Sem egyik, sem másik készülékkel nem rendelkezünk!!! Felhívtam a társaságot, tisztáztam... legalábbis azt hittem. Alig egy hete érkezett egy második felszólítás, immár valóban a havidíj hatszorosáról kiállított csekkel... ugyanis büntetést is kaptunk. Mint kiderült, ez félévenként fizetendő rendelkezésre állási (?) díj, amit ha elmulasztunk befizetni, kikapcsolják az internetet is... Olcsó húsnak híg a leve... milyen igaz!!! Így az egyik legdrágább internet előfizetés boldog (?) birtokosainak mondhatjuk magunkat. :S Az egészben a kávézás, és beszélgetés volt a legjobb. :)
A délutánt a parton töltöttük, majd itthon nyűglődtünk alvásig. Hites uramat csak éjjel 11 tájban láttam viszont.

Kedden szokás szerint korán kellett kelni, hogy elsőszülöttemet időben, és épségben eljuttassam az oviba. Jelentem sikerült!!! Zoé feljött kávézni... This is the beginning of a beautiful friendship... Innen folytatódtak a megszokott keddi teendők:  4 emeleten fel-le rohangálás, mosókonyha, 11.15-re vissza oviba Téért, haza, ebéd (zöldborsófőzelék), altatás... és itt jön be a képbe egy új napirendi pont: a leendő iskolás nagyfiam előkészítő "tanfolyama"!!! A helyszín a szemben lévő iskola, így édesdeden alvó kislányomat itthon hagyva átrohantunk a suliba, gyereket leadtam, majd rohantam vissza. Mielőtt bárki felelőtlennek ítélne, elárulom, hogy ha nagyon lazán számolunk is, az egész 10 percet vesz igénybe, aminél még a mellékhelyiségben is többet töltök. Szóval hazarohanás, fel a negyedikre, vissza a mosókonyhába, teregetés (nem esett az eső véletlenül), fel a negyedikre, alvó baba ellenőrzése, majd fél 4-re vissza a nagyért a suliba. Az udvaron, a tanárnéni mellett hüppögve fogadott... beütötte a lábát egy fa gyökerébe. És még inni sem kapott, hiába kérte... mondjuk a "szomjas vagyok"-ot nem értem miért nem tudják felfogni... csak a francia megy, mi? Ha valaki magyarul szólal meg, azt már meg sem halljuk? :D... elmondtam a tanárnéninek, hogy mit is kért csemetém... a homlokára csapva kért bocsánatot az érintettől. Mindenesetre minkét fél tudomására hoztam, hogy az "inni" lesz az adott helyzetben használandó szó, és Máté talán még el is tudja mutogatni a kívánságát! Mik vannak! :D Az este a rendes mederben haladt... Peti is viszonylag időben tért haza... sietnie kellett, mert Wolfi kedden énekelt az Eurovíziós Dalfesztivál első elődöntőjében!!! Fergeteges előadás volt, leénekelte a versenytársakat, a közönség állva tombolt!!! Naná, hogy továbbjutott! Legközelebb szombaton, a döntőben fog énekelni, kb. 130 millió néző előtt!!! Huh.... jobb nem belegondolni! :D

Szerdán újabb ovis nap, immár nyugodtabb háttérrel (részemről). Bolt. Babakocsival, cuccokkal haza. Kingával, bevásárló cekkerrel fel a negyedikre. másfél óra múlva öltözés. Le a negyedikről. Kinga kendőben csücsül. Fel a hegyre, a kisdedóvóba. Játszótér. Sietés haza. Kinga altatás. Nem akar aludni. Rábeszélés, cici. Nem akar aludni. Besötétítés, újabb rábeszélés, cscscscscs, megint cici (ez már csak hobby, mert nem hiszem, hogy van még benne tej). Nem akar aludni. Feladom. Krumplipüré. Háromnegyed kettőkor készülődés, öltözés. Le a negyedikről. Fel a hegyre. Máté most először hivatalos egy szülinapi bulira!!! Az oviból Juliana hívta meg... helyes copfos kislány. Fura érzés volt ott állni úgy, hogy alig néhány szót értettem csak a társalgásból. Na ezt hívják kívülállónak. Aztán jött a felmentő sereg, két csomag arcfestő kréta képében. Felajánlottam, hogy festegetek... ebben otthon vagyok, és nem kell beszélgetni. A kezem alól kikerült egy véresszájú (elmosódott a kilógó nyelve), foltos kiskutyus, egy bohóc, egy pillangó, egy kiskatica (ez volt Kingus), és négy zebra. Utána a férjjel még beszélgetni is tudtam... angolul. Mint kiderült, Szerbiából jöttek 10 éve. A közel egy helyre nyúló gyökerek, a jó öreg szocializmusos élmények, és a hasonlóan megnehezített folytatás azonnal szimpatikussá tett... Elég jó hangulatú buli volt. A gyerekek meg istenien szórakoztak Juliana édesanyjának vezetésével... született gyerekvigyázó, csodálatos mókamester! Egy szó, mint száz, klassz volt.
Este még Katival is tudtam beszélni telefonon. Az eredeti terveim szerint szombaton reggel kocsiba ülök, Düsseldorfig vezetek egy seggel, majd bulizok barátosnémmal (aki nem mellesleg megnyeri az Eurovíziót)... vasárnap sokáig alszunk, kiadósat reggelizünk egy hatalmas bögre habos tejeskávéval, majd kora délután hazavezetek... röpke 7 órás út... semmi az!!! Szóval megbeszéltük, hogy ez baromság. Kiöregedtem a buliból, nem bírom a strapát, és különben is gyerekeim vannak, akiknek még szükségük van rám. Kati, mint mondta, nem is engedné, hogy menjek... ha csak 4 órányira lennék, az oké, na de 7!!!!! Szóval nem megyek :(Inkább megint a főnöknél bárbekjúzunk... összekötve az eurovízióval!!! :)

Megjött apa... befejezem :)