hiszti

Tegnap a reggel szépen simán indult... csak indulásnál szabadultak el az indulatok. Máté a szokásos öltözködéses hisztijét adta elő, Kinga elképesztően rendesen, kicsit megszeppenve öltözködött. Hajnali 11-kor sikerült elindulnunk sétálni (Mátét Peti cipelte). Egészen a második utcasarokig jutottunk, amikor visszafordultunk kicsi fiam nyűgössége okán. Beültünk a kocsiba, és legalább autóval túráztunk egy kicsit. Érdekes módon kicsi fiamnak hirtelen minden baja elmúlt. Vidáman csacsogott végig az úton. A hegyekben jártunk... elértük a hóhatárt, majd megriadva visszafordultunk... minek is mennénk februári tavaszban jeges vidékre, ha végre süt a nap?
Montreaux után a meki megint felkeltette az érdeklődésüket... volt ott lufi, bakugan, hello kitti. Hazafelé megálltunk megnézni, és lefotózni a vízi-fát... na ott Kinga pelusa úgy átázott, hogy haza kellett jönnünk. Pont akkor, amikor Máté belelendült a bicajozásba... úgyhogy megint éktelen hiszti következett... majd alvás... délután 3-kor. Uff.
Itthon aztán még próbáltam rávenni őket egy kis focira... Kingus lelkesen csatlakozott, Máté nyivákolt, Peti dúlt-fúlt. Té a lakásba, a zuram Kingushoz focizni, én a fiatalúrhoz, nyugtatni... Pár perc múlva a család másik fele is hozzánk csatlakozott, ahelyett, hogy fordítva lett volna... megint házibuli.
Petit elküldtem boltba, eressze ki a fáradt gőzt. Mire hazaért, mindenki megnyugodott.

Este kicsi lány pillanatok alatt elaludt, Té még vergődött, nyűglődött. Mellé bújtam, beszélgettünk. Olvastam egy könyvet korábban arról, hogy hogyan érdemes beszélgetni egy feldúlt gyerekkel. (Hallgasd úgy, hogy elmesélje...) A lényege, hogy rendkívül nyugodtan, kijelentő módban kezd a beszélgetést... pl. "Látom mérges vagy."... Ha ráhibáztunk az aktuális problémára, a gyerek itt elkezdi mondani, hogy mi a baj. További kijelentésekkel lehet előrevinni a beszélgetést. Mivel a gyermek úgy érzi, hogy ő maga jött rá a problémára, és nem kifaggattuk valamiről, hanem társként segítettük a megoldáshoz, megnyugszik, és könnyebb feldolgoznia ami bántja.
Eljött a gyakorlati próbatétel ideje.
Én: Dühös vagy.
Ő: (semmi)
Én: Csalódott vagy.
Ő: (semmi)
Én: Fáj a pocakod.
Ő: (semmi)
Én: Hiányzik a Nana.
Ő: Igen, hiányzik a Nana, meg a Dédi, meg a gotthárdi mama, meg a Milán, meg az Ádám, meg a barátaim. (megtörtént a csoda)... Kinga nem hiányzik, mert ő itt van velünk.
Én: Látod, ezért jó, hogy ketten vagytok.
Ő: Igen, ő is a barátom. Nagyon jól lehet vele játszani.

Ezek után pillanatok alatt elaludt. Nem tudom, a módszer vált-e be, vagy egyszerűen jó volt megbeszélni a napot... mindenesetre nyugodt álmunk volt, és ma nem volt semmi gyötrődés. Ma este is hipp-hopp aludt is... ő... de Kinga...