Tegnap délután Mátém elaludt! Meglepődtem... különösen akkor, amikor már 3 órája szunyált... arra gyanakodtam, hogy beteg lesz a drágám, de szerencsére tévedtem. Viszont amikor 8 körül felébredt, és kómás volt még csöppet, igyekeztünk gyors ágyba bújással, mesével visszaaltatni... hát ez nem jött össze. Mondjuk Kinga sem volt partner, nem segített túl sokat, hogy röhécselt, gagyarászott, ficánkolt... teljesen felébresztette a bátyját. Ennek egyenes következménye volt mindkét szülő idegeinek tönkretétele. Én "altattam" kb. egy, másfél órán át, mire tombolva, "Azt csináltok, amit akartok, de innen ki nem jöttök!" felkiáltással kivonultam a gyerekszobából. Így, hogy engem már sikerült kiborítaniuk, Petin volt a sor: ő kb. 1 órán át bírta (legalább a kisebbik éberségét sikerült elaltatnia), csak akkor menekült ki, enyhén sokkos állapotban... Máté még mindig ébren... Ekkor megint én következtem, mellébújtam, simogattam... mindhiába. Na itt feladtuk... mindketten, pedig meggyőződésem, hogy azért van 2 szülője a gyerekeknek, hogy ha az egyik felmondja a szolgálatot, legyen, aki a helyébe lép...
Szóval Máté át a mi szobánkba, huncut szemekkel fészkelte be magát az ágyunkba... és nézhetett egy kis Elmót, csak hogy mi is lenyugodhassunk. Peti lefeküdt mellé, és szerintem 2 percen belül el is nyomta az álom. Aludhatott olyan 100 méter mélyen is, mert reggel, amikor elmeséltem neki, hogy Té még éjfélkor sem aludt, rettentően meglepődött. Innen az én bulim volt az éjszaka. Elsőszülöttem mellé bújva hajtottam álomra fejem, mikor is ketteske vonyított fel... így jó, és engedelmes szülő módjára átbattyogtam kislányomhoz, és mellé vackoltam be magam. Hát kényelmes az nem volt... 90 cm széles ágya van, ami egy majdnem kétéves számára elég nagynak mondható, még egy melléfekvő anyával is... feltéve, hogy ez a majdnemkétéves hosszában, és nem keresztben fekszik. Az ottlétem azért legalább Kingu alvását megoldotta... nem úgy az enyémet... időnkénti elbóbiskolásom rémálmokat szült, így pár óra elteltével átmásztam Té ágyába. Na itt végre aludtam!!! Finom puha paplan, kényelmes párna, alvó gyerekek... kell ennél több? Az a pár óra (ami pár percnek tűnt) maga volt a mennyország...
Bummm... szívtál, illetve megszívtátok... :)
VálaszTörlésMindkét csemete alszik délután, de másfél-két órai alvás után ébresztőt fújok, különben este nem bírom őket lenyomni, és úgy járok, mint ti... volt már rá példa :)
Így utólag vicces, de akkor nagyon felment bennem a pumpa, és kiakadtam én is, ugyanúgy, mint ti :)
Ne engedd délután sokat aludni, max 1-1,5 órát. Tudod, mi korán kelünk (7), délben fekszenek, kettőkor már mindkettő csiripel, majd este nyolctól altatok... kilencig mindkettő elájul. Mirkó már nyolckor úgy esik az ágyába, Marcival még el lehet beszélgetni fél kilencig. Aztán ő is elcsendesedik... és utána olyan jó csend és nyugalom van.... áldott, nyugodt esték :)
nálunk sajnos nem ennyire kiszámíthatóak... Máté nem alszik már napközben... vele általában nincs is gond... most is csak azért hagytam, mert azt hittem beteg, hiszen napok óta köhécsel, és taknyos kicsit... meg reggel is nyűgös volt... na mondom, nesze, beteg lett... de jól átvert!
VálaszTörlésKinga meg minden nap 1-2 körül alszik 1-1,5 órát, és este vagy kidől, vagy nem... ő is változékony... mint az időjárás... vagy mint én :D
Hááát... inkább egy rossz éjszaka, minthogy megint beteg legyen a gyerek... :)
VálaszTörlésRemélem, a ma éjjeletek nyugisabb lesz :)