köhögés

Tegnap Máté elkezdett köhécselni... nem tűnt nagyon komolynak... meg hát a köhögésnek direkt jót is tesz a friss levegő, úgyhogy elindultunk sétálni. Le a belvárosba... Té végig bicajozott. Elkarikáztunk a sulihoz is. Mivel várni kellett kicsit, így a szemközti játszótéren múlattuk az időt... ott is felejtettük az egyik mini böngészőt a nagy vonatozásban. Aztán beiratkoztunk. :) Jövőre elsőszülöttem iskolás lesz. Durva.
Májusban indul egy 7 hetes (heti 1x1,5 óra) francia előkészítő, a nem francia anyanyelvű leendő diákoknak... jelentkeztünk... ingyenes :D
Mindez már délután 2 óra körül történt, úgyhogy csemetéim (főleg Kinga) igencsak elfáradtak. Még jó, hogy vittünk babakocsit... kihasználtuk a dönthető funkcióját... kicsi lányom aludt benne egy nagyot. Hazaérvén, a napsütésre hivatkozva a következő kérdést szegeztem Tének: "Mit szeretnél? Felmenjünk, és ebédeljünk, vagy elsétáljunk a hegyi játszótérre, vegyünk a kisboltban valami péksütit, és ott eszegessünk, a napon ücsörögve?"... persze, hogy ez utóbbit választotta... 100 m múlva mindketten megbántuk kicsit (majdnem mint a Lévay utca, csak hosszabb, és kanyarodik): Máté már nem bírt tekerni. Mit tesz egy hős anya? Fél kézzel tolja a babakocsit, benne egy alvó gyerekkel, másik kézzel meg tolja a biciklin ülő kisfiát... kicsit sem fáradtam el :D
Na de a lényeg, hogy eszegettünk is, játszottak is, nap is sütött... klassz volt, megérte!
Hazatérvén, fél 4 tájékán már kicsit többet köhögött a drágám. 6 körül 38 fokos láza volt. (Apa ez idő alatt a repülőn ült, útban Genf felé, Budapestről.) Lázcsillapító, köhögésre, takonyra minden, amit otthon a dokinénink tanított. Szépen el is aludt, apa is hazaért 9 után nem sokkal... nem volt gond éjszaka.

Reggelre azonban megint lázas volt. Nagy lépésre szántam el magam: felhívtam az ovit, és franciául (!) elmondtam, hogy Máté ma nem megy, sőt holnap sem, mert köhög, és láza van... majd jövő héten. A hihetetlenül kedves óvónéni gratulált a teljesítményemhez :D
Máté egész nap a rohangálhatnék és a köhögés-láz-orrfolyás problematikája körül tipródott, Kingus jópofán asszisztált mindenhez. A láz sajnos estére megint magasabbra szökött (na azért nem kell megijedni: max. 39-ig), így láz- és köhögéscsillapítókkal, és szintén láz, takonykór, köhögés, és influenza elleni homeós bogyókkal tömtem tele a kis betegemet. Eztán meséket olvastam (most nagyon szeretik a Vidám meséket, hajdanvolt gyerekkorom klasszikusát), majd ágyba dugtam mindkét gyerkőcömet. Kinga a "nem vagyok álmos, és soha, de soha nem alszom" sémáját követte, Máté hamar elaludt... volna, ha nem zavarják meg köhögőrohamok. Olyannyira, hogy az egyik után nem bírtam tovább, és adtam neki egy mézes cukorkát, ami enyhíteni szokta a köhögési ingert... most nem tette... sőt: kihányta még az ebédet is (isteni finom zöldborsólevest főztem neki, hátha meggyógyul tőle). Na itt döntöttem el, hogy holnap kipróbáljuk a helyi orvosi ellátást, felavatva betegbiztosítási kártyánkat. Jobban örülnék, ha mégsem kellene.

Ja, és napközben Peti felhívott, hogy haza kéne mennie Budapestre, mert gatyába kéne ráznia egy már-már elbukni látszó projektet... menjünk vele, hiszen akár több, mint egy hét is lehet! Már este el is kéne indulni! Na kösz... lázas gyerekkel? Hát nem. Nem mondom, jobbat is el tudnék képzelni, mint itt maradni két gyerekkel mondjuk 1 hétig, de ez van... Mélyvíz...

Na... meglátjuk mit hoz a holnap...